Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Mózessy Gergely: A békepapok inhabilitásának kérdése (1957-1971)
MÓZESSY GERGELY A dekrétum megfogalmazása mindössze 21 békepapot érintett,19 többüket nem is konkrétan hivatalukban - hiszen attól már korábban megváltak hanem karrierjük további kilátásai tekintetében.20 A hatás mégis roppant erőteljes volt: a fellépés szintje, az exkommunikáció pszichés súlya és a rendelkezés távlatai együttesen értek el komoly eredményt. Ekkor nem látszott reális esély arra, hogy a Szentszék valaha is másképp gondolkodjon a megnevezettekről, és így ismét tekintélyesebb pozícióba kerülhessenek. A helyzet összezárásra késztette a - vélhetően egyébiránt nem homogén - béketábort. Tagjai „sajnos az AEH-tól biztatást és védelmet kaptak, egy küldöttségük még a miniszterelnöknél is járt védelmet kérni maguk számára, Rómával szemben... ” - írja emlékirataiban Shvoy Lajos püspök, a helyzet fonákságát epésen jellemezYe.21 Az államhatalom is a helyzet foglya lett. A dekrétum épp azokat sújtotta, akik a békepapi gárda „elitjét” képezték. Hasonló szintű és megbízhatóságú második vonal nem állt mögöttük. E kétes „elit” nyilvános megszégyenítését nem nézhette tétlenül a diktatúra. Nem engedhette meg magának - már csak jövőbeni potenciális partnerei miatt sem. Ezért az állam minden eszközt bevetett a „meghurcoltak” védelmében. A dekrétum hatását az általa közvetlenül nem érintett békepapokra vélhetően még érdemes lenne vizsgálni. Egyelőre álljon itt Király Ferenc Pacifik ferences véleménye: „Könnyű Rómából dirigálni és fölfüggesztéseket csinálni, de akik ott ezt csinálják, azok a föld legidősebb emberei közül tevődnek össze. ”22 — azaz: nem haladnak a korral, és nincs semmi félnivalójuk. Központi tárgyalások... Horváth János AEH-elnök már 1957. február 19-re tárgyalóasztalhoz hívta a püspöki kar delegációját. Az álláspontok nem közeledhettek. Az állami oldal nem 19 Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Négy évtized. Budapest, 1985, 155. o.; Felsorolásukat lásd Rosdy: i. m. 249. o.; Pál: i. m. 120. o. További pályájukra vonatkozóan újabban lásd Mózessy Gergely: „Az Állami Egyházügyi Hivatal előterjesztésére és hozzájárulásával...” Egyházi kitüntetések és a pártállam. In Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádárkorszakban. Szerk.: Soós Viktor Attila-Szabó Csaba — Szigeti László. Budapest, 2010, 251— 269. o. 20 Példaként a székesfehérvári vetületekről: Tökölyi István 1953-ig, Mórász Pál 1956. december 8-ig töltötte be az irodaigazgatói tisztet. Az egyébiránt váci egyházmegyés Tökölyi ekkor már a kalocsai föegyházmegyében lévő Kerekegyháza plébánosa volt. Mórászt pedig voltaképpen csak ka- nonoki méltóságjelvényeinek viselésében korlátozta a tiltás. 21 Shvoy: i. m. 132. o. 22 ÁBTL 3.2.3. Mt - 404 „Béla” 36. o. 250
