Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BENI azt is, hogy becsületes, tisztességes, magyarhű anyanyelveseket [tehát az 1941. évi népszámlálás során magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallókat - L. B. B.] elvittek, a volksbundisták zöme pedig helyben maradt. ”136 A megyében ezt követően már nem került sor további német kitelepítésekre, bár az előkészületek tovább folytak. Nyergesújfalun, miután elkészült a kitelepítési lista, 1947 októberében újságcikk jelent meg arról, hogy egyes személyeket indokolatlanul vettek föl a névjegyzékre, a volksbundistákat pedig lehagyták róla.137 138 Anton Treszl szerint a taijáni telepesek a kömyei kitelepítés után a „minisztériumokba utaztak”, hogy eléljék községük „svábjainak” Németországba szállítását, és erre ígéretet is kaptak. A telepesek „ ezért már egyetlen egy németet nem engedtek ki a faluból. A kivezető utakon vasvillákkal és fejszékkel álltak. Ha valaki Tatabányára akart menni a hetivásárra, attól mindent elvettek. Magától értetődik, hogy a rendőrség szorgalmasan segédkezett. ” 138 A mozgásszabadság korlátozása és az állandó bizonytalanság miatt a tarjáni németek között nagy volt az elkeseredés. Barakka Gábor a süttői németek kitelepítésének elmaradását - a nemzetközi okok mellett - azzal magyarázza, hogy a listán szereplők közül sokan már nem tartózkodtak Magyarországon, a többiek pedig döntő részben kőfaragók voltak, akiket mentesítettek. Egyesek úgy emlékeznek - hja -, hogy a süttői vasútállomásról egy iparvágányra hosszú, fedett tehervagonokból álló szerelvényt toltak, amely hosszú ideig ott állt, majd egy napon csendben eltűnt. Időközben ugyanis, állítólag, néhány elöljárósági tag felkereste Szakasits Árpádot, „akivel régebben együtt dolgoztak, és megkérték, hogy Rákosi Mátyásnál járjon közbe a süttői kőfaragók kitelepítése ügyében. Arra hivatkoztak, hogy az építő kezekre most nagy szükség van, és a legtöbb kőfaragó a budapesti hidak helyreállításán dolgozik. ”139 Nem tudjuk, mennyi valóságalapja van e történetnek, a kutatás idővel talán kideríti. II. 6. Összeköltöztetés A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény keretében hazánkba érkező felvidéki magyarok elhelyezése érdekében a Minisztertanács 1947. március 31-i ülésén a kitelepítésre kerülő németek összeköltöztetéséről döntött. Ennek megfelelően, április elejétől számítva öt hónapon át, országos szinten 162 községben több mint ötezer családot, közel 20 ezer személyt költöztettek össze.140 A szórványos levéltári 136 A tatai járás főjegyzőjének 1947. szeptember 30-i jelentése. Uo. 137 Gróf: A magyarországi német lakosság kitelepítése... 29. o. 138 Treszl: i. m. 132. o. Állításait a szerző nem támasztja alá forrásmegjelöléssel. 139 Barakka: i. m. 174-175. o. 140 Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon... 173—175.0. 220
