Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BÉNI tatták vissza, valamint azokat is, akik a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak tagjai voltak, a rendelet Németországba való áttelepülésre kötelezte. A demokratikus pártok tagjai és - ha magyarságukért üldözték őket - a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű személyek mentesültek a kitelepítés alól. A „svábkérdés végleges megoldása” elől - legalábbis úgy tűnt - a rendelet elfogadásával az akadályok végleg elhárultak. „A zavargó svábok talán azt remélték, hogy meg lesz nekik kegyelmezve. A bűnösöknek csak büntetés jár. Sorsukat... már nem kerülhetik el ” - kommentálta a helyzetet nem kis elégtétellel a Szabad Esztergom 1946. január 6-i száma.76 A németség körében elkeseredést váltott ki a rendelet. A kitelepítendők pontos számát hivatalosan még senki sem tudta, de a „sváb” községekben tapasztalt „ általános tétlenségből arra következtetni, hogy 75-80%-ot fog kitenni az eltávozok száma. Elkeseredett a hangulat közöttük, egymás felé vádaskodnak, s a nyomasztó többség - a kitelepülök - nemtörődömsége befolyásolja a visszamaradókat is. Nagyon sok azoknak a száma, akik egyáltalán nem tudják, hogy mi lesz a sorsuk’’ - írta a már idézett, 1946. februári levelében a tatai járás főjegyzője.77 Egy részük azonban még mindig bizakodó volt, és az eljövendő kitelepítésről szóló híreszteléseket fatális tévedésnek tartotta.78 Még a kitelepítési rendelet megjelenése előtt, 1945. december 12-én készült országos szinten egy tervezet, amely szerint a kitelepítést megelőzte volna a magyarországi német lakosság gyűjtőtáborokba való „tömörítése”. Eszerint a vármegye németjeit Csolnokra szállítják, és összesen 29 községből több mint 28 ezer embert helyeznek el itt. Nincs adatunk arra nézve, hogy a terv végrehajtásához hozzáfogtak volna.79 Ezzel a tervezettel nagyjából egy időben, a Népgondozó Hivatal elkészítette a kitelepítések földrajzi menetrendjét. A terv alapján a megyéből 23 ezer embert telepítettek volna ki 1946 márciusában Németország amerikai megszállási övezetébe. Ezt követően a Népgondozó Hivatal 1946 februárjában összeállította az I. és II. sz. Kitelepítési Bizottság menetvonalát. Ebből kiderül, hogy a fenti időpontban a megye 11 községéből terveztek kisebb-nagyobb kitelepítést. A kitelepítésnél „figyelembe jövő” német lakosság számát ezúttal „csak” mintegy 10 ezerben, a kitelepítésre kerülők hozzávetőleges számát 7600-ban állapították meg. A decemberi „menetrendhez” képest (23 ezer) a februári terv tehát jóval szerényebb számadatokat tartalmazott, aminek egyelőre nem ismerjük a magyarázatát.80 16 Idézi uo. 77 A tatai járás főjegyzőjének 1946. február 18-i levele a főispánhoz. KEMÖL, IV-951-b, 210/1946. föisp. sz.; Gróf: A magyarországi német lakosság kitelepítése... 22. o. 78 Wagenhoffer: i. m. 87. o. 79 Gróf: A magyarországi német lakosság a tatai járás területén... 60., 69. o. 50. jegyzet. 80 Uő: A magyarországi német lakosság kitelepítése... 21-22., 39. o. 200. jegyzet. 210
