Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BENI 52 telepes család érkezett a községbe, többnyire teljesen nincstelen földművesek, vagy volt gazdasági cselédek. Valamennyien külön házban lettek elhelyezve, és egységes megművelésre — annak végleges kiosztásáig - megkapták az 570 kát. holdat kitevő „volksbundista” földet.67 Máriahalomra 1945 végéig már 15 család érkezett Unyról, Pilismaróiról, Nagysápról. Az általuk kiszemelt gazdacsaládok házaiba költöztek be, ami számos feszültség forrása lett. Igaz, akadtak köztük olyanok is, akik jóhiszeműen a kitelepítendő családok vagyonának megőrzését vállalták magukra.68 „A Volksbundista háborús bűnösök helyébe Tátra, Dorogra, Leányvárra, Dágra, Csolnokra és a megye többi sváb lakosú falvaiba megkezdődött a magyar földműves parasztok áttelepítése” - adta hírül a Szabad Esztergom 1945. augusztus 5-i száma.69 Egy 1947. márciusi statisztika szerint a megye 17, jelentős számban németek által is lakott községébe 599 telepes család, összesen 2617 személy érkezett, de rajtuk kívül (140 családtaggal) 34, főleg erdélyi és felvidéki menekült család is jött. A legtöbb telepes, 110 család, Taijánban élt, - 50 közülük csoportos telepítés révén került ide a Heves megyei Egerlövőről.70 Az esetek túlnyomó többségében ún. rátelepítés történt, tehát az újonnan érkezettek a Németországba (még) ki nem telepített, egymással összeköltöztetett németek házait és földjeit kapták meg. 1947 májusáig a vármegyében elkobzott összes (tehát nem csak „sváb”) ingatlanok száma 2483 volt, ezek összterülete 18 034 kataszteri holdat tett ki.71 A telepesek és az őslakosok között szinte állandó volt a viszály, a kölcsönös vádaskodás. A helyiek legtöbbször a pazarlás, a hozzá nem értés vádjával illették a betelepülőket, míg ez utóbbiak hajlamosak voltak minden németet háborús bűnösnek, volksbundistának nevezni. Az esztergomi járás főjegyzője, Riedl Ferenc, a kialakult helyzetért mind a két felet hibáztatta. Az ellentéteket a „sváb” lakosság betelepülőkkel szembeni merev elzárkózásával és a telepesek túlkapásaival, idegen szokásaival magyarázta.72 Tehlár Miklós, a tatai járás főjegyzője 1946 febmárjában hosszú levélben számolt be Zeőke Pál főispánnak a német nemzetiségű községekben tapasztalt visszásságokról. Megállapította, hogy „a sváb községekben megállt a termelő munka”. 67 Balogh Béni: „Svábkérés”... 58. o. 68 Wagenhoffer: 87. o. 69 Idézi Balogh Béni: „Svábkérés”... 58. o. 70 A Komárom-Esztergom megyei Földhivatal 1947. március 6-i jelentése. KEMÖL, Komárom- Esztergom Megyei Földhivatal iratai (a továbbiakban: XXIV-201), 1948. év, 6. tétel, 7112/1947. földhiv. sz.; Anton Treszl szerint Tarjánba „kommunista munkáscsaládok” is települtek Tatabányáról. „Az ö soraikból kerültek ki a kommunista párt funkcionáriusai. ” Treszl: i. m. 131.0. 71 KEMÖL, IV-952, 1947. május 31. közgyűlési jegyzőkönyv, 37. o. 72 Balogh Béni: „Svábkérés”... 59. o. A leányvári németek és a telepesek ellentéteiről részletesen lásd uo. 58-59. o. 208
