Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Wencz Balázs: Az MKP és az 1945-ös nemzetgyűlési választások Komárom-Esztergom vármegyében
WENCZ BALÁZS kellett megindítani a vidéki kampányt, „mintha a párt egyedül indulna. Mert az még hetek kérdése, hogy országos viszonylatban hogy dől el. Ez nem jelenti azt, hogy frontálisan nekimegyünk a szociáldemokrata pártnak, hanem a mi pártunk számára csinálunk reklámot. Ha külön is indulunk, akkor is az egység, a munkás és parasztszövetség lesz a választások központi gondolata. Ha mégis együtt megyünk, annál jobb. A paraszt és a munkás egység gondolatával erős reklámot csinálunk a pártnak. ”38 Mindenesetre a vármegyei szakszervezetek, a kommunista párt kezdeményezésére és utasítására viszonylag rövid időn belül, és általában kedvezően reagáltak a közös lista tervére. Ezt támasztja alá a Tatabánya és Felsőgalla szénmedencéjében dolgozó bánya- és egyéb szakmunkások által 1945. szeptember 9-én tartott szakszervezeti gyűlés határozati javaslata is. Eszerint „ a taggyűlés egyhangúlag azt az óhaját terjeszti fel a Magyar Kommunista Párthoz, a Szociáldemokrata Párthoz és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központjához, hogy az országos választásoknál is közös listán induljanak. Fontosnak tartjuk ezt azért is, hogy egységes szakszervezetünkben még a legkisebb zavart is kiküszöböljük. Reméljük, hogy mind a két párt megérti és akceptálja a szakszervezetekbe tömörült munkások ezen helyes kívánságát. Mert csak így biztosíthatjuk Magyarország demokratikus győzelmét a választásokon. ”39 Szintén kiállt a szociáldemokrata és a kommunista párt közös választási listája mellett Nyergesújfalu szervezett munkássága is, amely 1945. szeptember 22-i táviratában biztosította erről Rákosi Mátyást és Szakasits Árpádot.40 Az elsősorban kommunista oldalról erőltetett közös lista tervét azonban meghiúsította a budapesti törvényhatósági választás, melyet 1945. október 7-én tartottak, a választásra jogosultak mintegy 90%-ának a részvételével. Az érvényesen leadott szavazatok alapján ezen a Független Kisgazdapárt szerezte meg az abszolút többséget (50,54%). A Dolgozók Egységfrontja - a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt - a szavazatok 42,76%-át kapta. A többi párt nem ért el számottevő eredményt.41 Hatalmas csalódás volt ez az eredmény a két munkáspárt, de főként a kommunisták számára, hiszen előzőleg biztos győzelemre számítottak.42 Szeptember 12-én ugyanis Rákosi Mátyás még úgy nyilatkozott, hogy nem a szavazatok 53 vagy 55%-ára törekszenek (a szociáldemokratákkal együtt), hanem 38 PSZL 274-2/30. 28. o. 39 PSZL 274-9/10. 16. o. 40 Uo. 21.0. 41 Pölöskei Ferenc - Gergely Jenő — Izsák Lajos (szerk.): 20. századi magyar történelem. Budapest, 1997, Korona Kiadó, 279. o. 42 Mészáros István: Mindszenty-mozaik. írásoka bíborosról. Budapest, 2002, Ecclesia, 75. o. 182
