Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Csombor Erzsébet: A megyei közigazgatás változásai Trianon után Komárom-Esztergom vármegyében
CSOMBOR ERZSÉBET is hátráltatták a rendelet végrehajtását. Komárom és Esztergom között három napig tartott az út, így az igazgatás igen nehéz feladatot jelentett. A főispán elutasította a Komárom vármegyei Nemzeti Bizottság által eszközölt kinevezéseket is, miután annak nem volt joga tisztviselők kinevezésére. Erre a tatai Nemzeti Bizottság válaszolt igen ingerült hangon: eszerint a főispán igazságtalan, a tisztviselők beosztását pedig a törvényhatósági bizottság lesz hivatott elbírálni, mivel az igazi demokratizmust az jelenti majd, nem pedig a főispán hatalmi szóval eldöntött kinevezései. Közben a közös alispánt letartóztatták. Ellene a vád sikkasztás, közellátási cikkek hűtlen kezelése, 25 vagon gabona kiszállítása Csehszlovákiába. így a komáromi Nemzeti Bizottság óhaja teljesült, és az ő alispánjuk: Tárkányi Lajos lett az új, közös alispán. 1945. június 23-án összeült az egyesített Komárom-Esztergom vármegyék Nemzeti Bizottsága, melynek két fő célkitűzése volt: az alispáni, vármegyei főjegyzői, járási főjegyzői állások ideiglenes betöltése, valamint a törvényhatósági bizottság tagjainak kijelölése. A tisztviselők választása alkalmából újra felmerült az alispáni kirendeltség sorsa. A komáromi küldöttek annak fenntartása mellett kardoskodtak, mert a tisztviselők elhelyezkedését nem látták biztosítottnak. A főispán kijelentette, hogy a kirendeltség csak addig működhet, míg az egyesített vármegye törvényhatósági bizottsága meg nem kezdi a munkáját. A törvényhatósági tagok delegálása még nagyobb vitákat váltott ki. Most kiderült, hogy nemcsak a két vármegye, de a két „komáromi” járás: a tatai és a gesztesi között is komoly ellentét feszül. A főispáni rendelet szerint a törvényhatósági bizottsági tagok száma összesen 60. Ebből 20 jutott Esztergom megyére (tizenhárom a járásra és hét Esztergom városra), 40 Komárom vármegyére (huszonnégy a tatai járásra, tizenhárom a gesztesi járásra és három Komárom városra). A gesztesi járási és Komárom városi küldöttek erélyesen tiltakoztak a lélekszám-alapú meghatározás ellen; szerintük a terület nagysága a döntő, hiszen az adózásnak is ez az alapja. Ezt a tataiak és az esztergomiak vitatták. Úgy érveltek, hogy ezekben a járásokban sok a szegény munkás és a bányász, ezért nem lenne demokratikus az adózást figyelembe venni. A vita elfajult. Kiadós gorombaságokat vágtak egymás fejéhez.18 Végül a lélekszám-arányos képviselet mellett döntöttek. így Esztergom város nyolc, az esztergomi járás tizenkettő, a tatai járás huszonkettő, a gesztesi járás tizennégy, Komárom város négy taggal vett részt a megalakuló törvényhatósági bizottságban. A pártok arányára nézve a paritásos képviseletben egyeztek meg. 18 Uo. A vita során felmerült, hogy a gesztesi járásban osztották ki a legkevesebb földet, kevés a kommunista párt tagjainak száma. Ezen kívül szóba került a tatai járás nemzetiségi megoszlása — igen sok a 18. században betelepült sváb falu, a pártok tagjainak megbízhatósága megkérdőjelezhető, stb. 168
