Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Csombor Erzsébet: A megyei közigazgatás változásai Trianon után Komárom-Esztergom vármegyében
A MEGYEI KÖZIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI TRIANON UTÁN... urna alkalmából Esztergomban, 1928. március 5-én tartott díszközgyűlésen. „ ...Aggodalmunk is valóra vált, mert Komárom megye önkormányzati élete nem teljes, sőt sorvad, mert rendkívüli eseteket kivéve a megye bizottsági tagjainak alig egytized része, de mindig ugyanazok vesznek részt csak a megyei ügyekben. Ezért mi az összecsatolás után is meg kívántunk ragadni minden törvényes és alkotmányos eszközt önállóságunk visszanyerésére! Főispán úr pedig ezen állásfoglalásunkat - a törvény végrehajtása után — nem helyeselte, sőt károsnak ítélte. Ez volt az egyetlen differencia köztünk; de ezt is lassan lecsökkentette a legjobb orvos, az idő, és annak a forró reménységünknek mind valószínűbbre válása, hogy sikerülni fog elveszített színmagyar testvéreinket s vele régi megyei önállóságunkat is visszanyernünk. ” Bizonyára szerepet játszott az ellenállás csökkenésében az is, hogy 1930-ra felépült az új városi székház Komáromban, és valóban átköltöztették oda a járási központot. Alapy Gáspár polgármester városfejlesztő erőfeszítéseit a kormányzat kitüntetéssel honorálta. Ugyanakkor Thaly Ferenc megállapítása helytálló, mert Komárom vármegye önálló törvényhatósági karaktere csökkent, sőt elenyészett az egyesítéssel és a megyeközpont-szerep elvesztésével. A közigazgatás egységes és központosított rendszere egyesítette ugyan a két megyét, és a vármegye közös tisztikara emyedetlen szorgalommal és lelkiismeretességgel dolgozott a vármegyei ügyek intézésében, de közös szálak nem szövődtek a megye két része között. * 1926 nyarára megvalósult az ország gazdasági stabilizációja, és alkotmányjogi reformokat is életbe léptettek: 1925-ben új választójogi törvényt fogadtak el, 1926- ban pedig visszaállították a kétkamarás országgyűlést. A kormány által sokat hangoztatott közigazgatási reform bevezetését most már nehéz lett volna tovább halasztani. A reformot azért sem lehetett elodázni, mert a törvényhatósági mandátumok lejártak, és intézkedni kellett a tisztviselők megbízatása ügyében. 1929-ben a miniszter azzal indokolta az államfő előtt a javaslat beterjesztését, hogy „új és bonyolult feladatokat kell a közigazgatásnak megoldania, s ezért a frissen lüktető életre kell a közigazgatás szerveit berendezni. ”14 Ugyanakkor az előterjesztésből az is kiderült, hogy nem kívánják felforgatni a közigazgatás kialakult szervezetét, a feladatot lépésről lépésre tervezik megoldani. Bethlen István miniszterelnök egyik beszédében a közigazgatás reformja kapcsán a takarékossági és egyszerűsítési szempontok prioritására hívta fel a figyelmet. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. végül alapvető változásokat nem hozott, de - a javaslat indok14 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1998, 536. o. 163
