Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vizek, folyók, emberek - Deák Antal András: Egy 19. századi Bős-Nagymaros: a Duna-Tisza-csatorna
EGY 19. SZÁZADI BŐS-NAGYMAROS: A DUNA-TISZA-CSATORNA • Komlósi Imre vízmémök, műegyetemi oktató a Duna-Tisza-csatoma terveinek megalapozását szolgáló kisminta-kísérleteket végzett és végeztetett. Megtörténik a csoda: a csatornát ásni kezdik 1948 márciusában, közel két és félszáz évnyi tervezgetés után, valóban hozzáfogtak a csatorna építéséhez. Dunaharaszti és Sári között egy 22 km-es félszelvényü szakasz ásásába kezdtek. Ez 1950 januáijára el is készült. „Nagy fába vágtuk akkor a fejszénket - mondta Dobolyi Tibor, a munkálatok főmérnöke, visszaemlékezve azokra a napokra -, mert a Duna-Tisza-csatorna első 22 km-ének megépítésére vállalkoztunk házilagosan végzett építő munkával. Közel 1000 kubikost kellett foglalkoztatnunk, akkor még mindnyájunk számára teljesen új szocialista módszerekkel. [...] Dunaharasztiban, Alsónémediben, Sáriban [...]felosztottuk egymás között a község utcáit, és a technikus kollégáinkkal együtt házról házra járva, személyes rábeszéléssel szereztünk kényelmes szállást a kubikusoknak... ”24 A szakirodalom úgy tudja, hogy a munkálatokat 1950 októberében félbeszakították, „ mivel nemcsak az építési tervnek, hanem a szükséges anyagi eszközöknek is híján volt a kormány. ”25 Újabban fellelt források viszont azt sugallják, hogy az utóbbi két állítás - ti. hogy híjával voltak a terveknek és az anyagi eszközöknek - sántít. Valóban, láttuk, nincs még egy olyan nagylétesítmény Magyarországon, amelynek megépítési lehetőségét, anyagi és technikai vonzatait ennyien és ilyen gondosan körüljárták volna. Ismerték hát a fát, amelybe fejszéjüket vágták. Az „anyagi eszközöket” illetően pedig éppen ugyanez a forrás mondja, hogy a „földnyeső és kotró gépeket átvezényelték a Tiszalöki vízlépcső, ill. a Keleti főcsatorna építkezéseihez. ” És itt, az itt felbukkanó két nagy létesítménynél kell keresnünk a hirtelen átszervezés igazi okát! Nem a tervek hiányában és nem is az anyagiak miatt történt a nagy „átszervezés”! A tiszalöki építkezések főmérnökének, Dobolyi Tibornak a szavai ugyancsak rácáfolnak erre. „ 1950-ben az OVH alkalmazottjaként hívattak a Tervhivatalba - mondja visszaemlékezésében Az asztal mellett kilenc miniszter, s ott van Vas Zoltán is. Ismerteti a terveket, lenyűgözve hallgatjuk. Csoda-e? Hiszen a Vízlépcső és a Főcsatorna az első ötéves terv ötödik legnagyobb munkája. Vas Zoltán közli: 1954-ben avatjuk Tiszalököt! Úgy éreztem, szólnom kell. Elmondtam, hogy a határidő irreális. Nincs elég pénz, nincs anyag, gép, munkaerő. Vas Zoltán félbeszakított: »Ki maga?« A tervezett munka irányítója. »Hát akkor vegye tudomásul, kedves barátom, hogy 1954. május 1-re kapok Öntől egy aranyszegélyű 24 MVM 28.73.35. 25 Vizeink krónikája. Budapest, 2001. 149
