Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vizek, folyók, emberek - Balla Tibor: A Leitha és Maros dunai monitorok tevékenysége Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállása során
BALLA TIBOR Összegzés A LEITHA és a MAROS monitorok 1878. augusztus végétől október 13-ig, nem egészen két hónapig vettek részt a boszniai okkupáció hadműveleteinek aktív támogatásában a Száván. A szinte mindennapos bevetések során a hadihajók átestek a tűzkeresztségen. Bebizonyosodott sokoldalú alkalmazhatóságuk, ugyanakkor fény derült néhány hiányosságukra is; így pl. a folyón alacsony vízállás mellett történő hajózás és manőverezés nehézségeire, a toronyba épített lövegek felhasználásának korlátáira, a hajók magas szénfogyasztására, a kazánok és hajócsavarok nagy igénybevétel melletti elhasználódására. Hasznos tapasztalatokkal szolgált a két hadihajó éles bevetése az osztrákmagyar haditengerészeti vezetés számára is, amely levonta a megfelelő tanulságokat. Azok birtokában a későbbiek során a két monitor műszaki adottságait, fegyverzetét fokozatosan átalakították, a kor követelményeihez igazították. A hadjáratban való részvételük a Monarchia szomszédos államai és lehetséges ellenfelei számára is demonstrálta a Dunaflottilla erejét és fölényét. Világossá vált, hogy a monitorok hatóköre nemcsak a Dunára, hanem annak mellékfolyóira, így a Szávára is kiterjed. A hadműveletek során elsősorban a szárazföldi erők támogatására, a Svilaj és Raca közötti folyószakaszon felderítésre és járőrözésre, kereskedelmi hajók és uszályok, valamint a térségben folyó csapatszállítások kísérésére, a szabad hajóközlekedés biztosítására s a folyón található hajózási akadályok eltávolítására, az ellenség Száván való átkelésének megakadályozására, a hadihidak őrzésére, csapatrészek szállítására, hírvivő és megfigyelő feladatokra vették igénybe a két hajót. A hadműveletek legfontosabb mozzanata, amelyben aktívan közreműködtek, a császári és királyi IV. hadtest csapatainak szeptember 14-én lezajlott szávai folyóátkelésének előkészítése és támogatása volt. Ennek során a szárazföldi erőkkel történő együttműködésben is sok értékes tapasztalatot szereztek. Más lapra tartozik, hogy az osztrák-magyar hadvezetés elsősorban ellenséges hajóegységek, monitorok ellen tudta volna megfelelően kihasználni a két hadihajó kiváló adottságait. Figyelembe véve azt a tényt, hogy egészen az első világháború kitöréséig nem nyílt további lehetőség a Dunaflottilla éles helyzetben történő bevetésére, nyugodtan kijelenthetjük: a két monitor az első komoly próbatételen sikeresen jutott túl. Személyzetük értékes harci tapasztalatokat szerzett. A tisztek és a legénység az éles harchelyzetekben, valamint szerteágazó feladataik ellátása közben egyaránt bizonyították rátermettségüket. Kivívták nemcsak a közös haditengerészet parancsnokságának, hanem az uralkodó és a hadsereg vezetőinek elismerését is. A két hadihajó 1878-as sikereit részben magunkénak is érezhetjük, hiszen a császári és királyi hadiflottán belül a két első, magyarországi gyárban készült, magyar báziskikötővel rendelkező, fedélzetén az évtizedek során számos magyar 138
