Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
A hírszerzés története a XVI-XX. században - Balla Tibor: Az osztrák-magyar hírszerző és kémelhárító szolgálat szervezete és működése az első világháborúban
BALLA TIBOR kárára történő hírszerzéssel foglalkozott). A svájci hírszerző szervek és az osztrákmagyar, illetve német katonai attasék között bizalmas információcsere zajlott. Két svájci vezérkari ezredes jóvoltából megkapták például a svájci Hadsereg-főparancsnokság számára készült, hetente többször megjelenő svájci hírszerzői jelentéseket. Többek között megszerezték az olasz front isonzói szakaszán felvonultatott olasz tüzérség helyzetét felvázoló jelentést, amelynek birtokában az osztrák-magyar tüzérség néhány olasz nehézágyút elhallgattatott. A Monarchia attaséja mindegyik nagyobb olasz offenzíváról időben értesült, és a híreket azonnal Bécsbe továbbította. Feladatkörébe tartozott még a Monarchia ellen agitáló emigráns nemzetiségi politikusok megfigyelése is. Zürichben egy császári és királyi haditengerészeti hírszerző osztályt létesítettek az ottani osztrák-magyar főkonzulátuson. Az 1914-ben hadbavonult hat osztrák-magyar hadsereg mindegyikének volt hírszerző szolgálata. A hadtestekhez és a hadosztályokhoz, az ezredekhez és a bevetésre kerülő zászlóaljakhoz az ellenségről érkező információk feldolgozását végző hírszerző tiszteket osztottak be, akik koordinálták a tábori körülmények között végzett felderítést. * A korábban már említett, és a katonai hírszerzés terén szaktekintélynek számító Maximilian Ronge - aki 1924. március 31-én osztrák címzetes vezérőmagyi rangot kapott, majd az 1930-as években, sőt még 1945 után is az osztrák biztonsági szolgálatnál dolgozott, továbbá két könyvet írt az első világháborús hírszerzésről - véleménye szerint a Monarchia háborús hírszerzőforrásai a következők voltak: az árokmegfigyelők, a hírszerzőtisztek, a gyalogsági megfigyelők, a felderítő és propaganda-járőrök, a tüzérmegfigyelők, a tüzér hang- és fénymérők, a kötött léggömbök, a távbeszélő- és rádiólehallgatás, a távfényképezés, a repülő-felderítés, a zsákmányolt iratok és térképek, a csapatok által kiküldött kémek adatai, a hadszíntér lakosságának és az ellenségtől átfutott katonaszökevények vallomásai, a hadifoglyok, a hadifogságból hazatért saját katonák vallomásai, a szövetséges államok közlései, a sajtóközlemények, a cenzúrák összefoglaló közleményei, a katonai attasék jelentései, a saját polgári hatóságok (pl. a külügy- és a belügyminisztérium) közleményei, a belső hírszolgálat (a hátországban felállított hírszerző állomások), a frontpropaganda és a rejtjelfejtés, valamint a semleges országokban működő hírszerző állomások adatai. A fontosabbakról az alábbiakban teszünk említést. Az árokmegfigyelő az első vonalban álló katona volt, aki állandóan figyelte a terepet és az ellenség magatartását. Hírszerzőtisztek a magasabb parancsnokságoknál működtek, és az ellenségről érkező híreket gyűjtötték, dolgozták föl, illetve rendszerezték. A csapat-hírszerző- tisztek viszont a saját alakulatuk számára gyűjtötték az ellenségre vonatkozó ada110
