Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A kettős hatalom időszaka
Esztergom város dolgozói is csatlakoztak a november 22-23-ára meghirdetett kétnapos tiltakozó sztrájkhoz. Ennek lényege az volt, hogy két teljes napig a város lakossága nem megy ki az utcára, az üzletek és a hivatalok zárva maradnak. A sztrájkra buzdító felhívást az összes üzemben hirdetőtáblákra helyezték. A sztrájkkal kapcsolatban Kiss László, a SZIM dolgozója a következőképpen emlékezik vissza: „Tökéletesen sikerült, csak a szovjetek ijedtek meg, de nagyon. A százados elvtárs megkérdezte: hogy tudtuk így megszervezni? Mondtam, hogy itt nem sokat szerveztünk, csupán meghirdettük a kétnapos sztrájkot tiltakozásul a szovjet megszállás és a Kádár-kormány ellen, az eredmény az volt, amit ő is látott.”2™ A szovjet katonai intervenció utáni bizonytalan helyzetben sok esztergomi Nemzeti Tanács tag visszahúzódott a közélettől. A munkástanács-tagok is inkább az üzemük felé fordultak. Már 1956. november 16-án a SZIM Munkástanácsa jegyzőkönyvet juttatott el az esztergomi Nemzeti Tanácsnak, amelyben felhívták figyelmét arra, hogy soraikban sok passzív ember van, akiket le kellene váltani, és helyettük új tagokat kell választani, akik képesek a tényleges érdekképviseletre.278 279 Ez a kívánság valósult meg az Esztergomi Városi Munkástanács létrehozásában, amelynek ügyintézője Szalay Ferenc lett, aki a következőkről tájékoztatta a Nemzeti Tanács tagjait a Budapesten elhangzottakról: „...ott voltam a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács újabb tanácskozásain, s magunkévá tettük annak felhívását a megyei munkástanácsok megalakítására, valamint a vidéki munkástanácsok ösz- szefogására. Ennek értelmében létrehoztuk az Esztergomi Városi Munkástanácsot, amely a város üzemi, munkahelyi munkástanácsainak képviseleti szerveként működött.”280 A lehetőségek eközben egyre jobban beszűkültek, a Nagy-Budapesti Munkás- tanács helyzete is kilátástalanná vált. A Nemzeti Tanács november 23-i ülésén jelen volt a városi párttitkár és a megyei bíróság helybeli elnöke, sőt még egypár - nem demokratikusan megválasztott - személy. A Nagy-Budapesti Munkástanács még ez idő tájt is fenntartotta eredeti követeléseit a Kádár-kormánnyal szemben, és elhangzott egy olyan kijelentés, hogy ha a kormány nem teljesíti a követeléseket, akkor ismét fegyvert fognak, aztán folyjon a vér!281 Az esztergomi Nemzeti Tanácsban ezt a mondatot mindenki megdöbbenéssel fogadta. Bády István elnök szólalt fel először, aki hangoztatta, hogy amit ott, akkor a mintegy ötven ember hallott, azt titokban kell tartani, még a családtagjaik előtt is: „Ami elhangzott, annak köztünk kell maradnia, annak kimenni a lakosság közé nem szabad, nem szabad a se278 Kiss László visszaemlékezései. Esztergom és Vidéke 1993. október 21. 5. 279 A dokumentum Bády István: i. m. 170-171. 280 Szalay Ferenc: Változó küldetésben. Esztergom és Vidéke, 1997. október 23. II. 281 Bády István: i. m. 132-133. 98
