Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)

Az orosz csizma ránk tapos

fegyverek beszolgáltatásának határidejét november 8-a 12 órában adta meg. A határidőt túllépők esetében a magyar bíróságok ítélkezését helyezte kilátásba.251

Felczán Andor egyébként a Felhívás kiadása után lemondott, és visszavonult a közélettől. Lemondása után az új helyőrségparancsnok Szendi Dezső lett, akinek feladata a karhatalom felállítása és a fegyverek begyűjtése volt. A nemzetőrség megszűnése után Zséger Lászlónak is már csak összekötő szerep jutott Szendi és a Nemzeti Tanács között.252

November 8-án az esztergomi városi küldöttség ismét Tatára távozott, hogy az addigi eredményekről beszámoljon. Bádyék jelentették, hogy a munkát beindítani nem tudják, mert az irányítás a munkástanácsok kezében van. A dorogi ágyúk ügyében a szovjet parancsnokság és az Esztergomi Nemzeti Tanács abban állapodott meg, hogy egy kisebb szovjet alakulat Dorog oldalában, a Zsidódi-patak tájékán állomásozzon le. Ez sikerre is vezetett. Amikor a dorogiak látták, hogy az oroszok az oldalukban vannak, a készültséget megszüntették, és visszavonultak. Talán ennek tudható be, hogy a szovjet parancsnokság az élelmiszert szállító gépkocsik útvonalának biztosítására igazolványokat bocsátott ki.

A megyei pártvezetés keményen bírálta a rendőrség „puhaságát, ezért igyekezett megerősíteni őket szilárd kommunista elvtársakkal”. A karhatalom megszervezése a vörös Tatabányán az első között történt meg az országban, amelyben helyet kaptak a volt AVH-sok is. A pufajkás alakulat létrehozását már november 5-én elkezdték Beer János tartalékos őrnagy vezetésével.253 A Komárom Megyei Tanács Munkástanácsa azonban még november 8-án is hivatalban volt, bár a szabadságolt tanácsi dolgozók újra szolgálatba léptek. A szakosztályok működése egyébként csak nagyon lassan indult meg.

Esztergomban november 8-án alakult meg honvéd tisztekből és rendőrökből a karhatalmi század, bár a katonai jelentés megállapította: „a honvédek igen nagy része helybeli lakos és így, mint karhatalmi erőt, Esztergomban nem lehet felhasználni.”2'4 Ez a szerv átvette a közrend biztosításának feladatát, és ezután sem volt semmiféle rendbontás a városban.

November 4-ét követően nyilvánvalóvá vált, hogy a fegyveres küzdelem reménytelen. Az ekkor már szovjet fogságban lévő Mecséri János ezredes „K” vonalon csak annyit üzent alakulatainak: „Bármi van, ne lőjetek!”.255 Összeköttetés

251 A dokumentum uo. 125.

2,2 KEMÖL, EMB. B 686/57. 92. (Zséger kihallgatási jegyzőkönyve.)

253 1956. Kézikönyve. 1. köt. Kronológia. 263.

254 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 104. javítózászlóalj jelentése, 501.

255 S. F. szóbeli közlése.

90