Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
pott, esetleg ki is végezték. Az ÁVH-sok tehát attól féltek, a kesztölciek most visz- szavághatnak az addig elszenvedett sérelmekért. A Nemzeti Tanáccsal végül abban állapodtak meg, hogy az AVH-sokat lekísérik Esztergomba, és a laktanyában helyezik el őket. A Nemzeti Tanács két tagja (Kosik Kornél és Karácsony György) ment fel értük fegyvertelenül. Az ÁVH-sok fegyvereiket megtartva, körülbelül 16- an a Nemzeti Tanács határozata értelmében a Vak Bottyán laktanyában nyertek elhelyezést. Ellátásukról és élelmezésükről Csíki hadnagy gondoskodott.213 Sem szóban, sem tettleg senki nem bántalmazta őket. Ennek ellenére a később perbe fogott tanácstagok ellen az volt az egyik vádpont, hogy erőszakkal hurcolták őket le. A forradalom alatt a volt kommunista pártfunkcionáriusok szabadon járhattak. Voltak, akik azonban megijedtek, mint például Verebes János kommunista párttag. Zolnay László úgy tudja, hogy Verebes 1955-ben a fegyőrségbe került, hogy a politikai elítélteket - mint régebben a börtönlelkészek - valamiféle demokratikus átnevelésben részesítse. „Amikor az októberi események során a tokodi politikai elítéltek szabadlábra kerültek, Verebes ész nélkül menekült el ebből a táborból, félt, hogy a foglyok rátámadnak. Bár ő maga semmiféle atrocitást nem követett el, hiszen nem a fegyelmezés, hanem a politikai átnevelés volt a hivatása. Tokodról Esztergomba, félig civilbe öltözve futott át. A családjához nem mert hazamenni, mivel félt, hogy ott keresik, s otthon találják esetleges üldözői. Amikor nagy keservesen véget ért ez az esztergomi exlex, beállt mint főhadnagy a karhatalmisták közé.”214 Steiner Tibort a megyei tanács forradalmi munkástanácsának két tagja már november elsején hazaszállította. Ott két napra zárkába csukták, de - ahogy később mondta - nem bántották őt.215 Zolnay László ekképpen vélekedik erről: „Egyébként hiába hirdették, hogy hajtóvadászat indul a kommunisták ellen, legalábbis Esztergomban, tudtommal 1956. okt. 26. óta senkinek nem történt bántódása. Ha volt is itt valamiféle ávó-szolgálat, csak annyi hírlett, ezeket az embereket a rendőrség fogdájában fogva tartják. Kártyázgatnak, állítólag.”216 Október végére az ország valamennyi üzemében kialakultak és megerősödtek a munkástanácsok. Első követeléseik gazdasági és szociális jellegűek voltak, illetve bizonyos „személyzeti” döntéseket hoztak (elbocsátások). Október utolsó napjai213 KEMÖL, EMB. B 686/57. 150. (Kosik kihallgatási jegyzőkönyve.) 214 Zolnay László: i. m. 627-628. 215 Steinert már október 31-én Tatabányára vitte volna magával Besey, de mivel megtudta, hogy el akarják őt fogni, ezért nem vitte magával. így Steiner csak másnap jutott Tatabányára. Besey László: i. m. 251-252. 216 Zolnay László: i. m. 627. 78
