Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
Útban a konszolidáció felé A város lakossága Mecsérit és tisztjeit az október 26-i sortűz óta ellenségnek tekintette. Mecséri ezredes lánya, Ildikó úgy emlékszik, hogy a forradalom napjaiban pár napig még járt iskolába. Édesapja sofőrje vitte be, neki a hátsó ülésen le kellett feküdnie. A családi házat, ahol laktak, katonák vették körül, hogy megvédjék őket. így idézi fel: „Akkor védelem volt, igen-igen, hát akkor a katonák védtek bennünket, mert apámra az esztergomi forradalmárok azért haragudtak, mert úgy tudták, hogy ő lövetett a Sötétkapura.”181 Mecséri is érezte, hogy a tömeghangulat ellene van - mivel lakása előtt több tüntetés is volt -, de ebben a helyzetben nem tudott mit tenni. Kiss Sándor ezekre az időkre a következőképpen emlékezik visz- sza: „Október 27-én Mecséri javaslatot tett Hurai százados és énfelém, hogy együtt szökjünk át Csehszlovákiába. Ugyanis félt, hogy őt vagy családját a felkelők felkoncolják az ellenük elkövetett tettei miatt.”182 Mecséri családját később Budapestre vitette a rokonokhoz. Elszállításuk egy mentőautóval történt, ahol fertőző betegnek álcázták őket.183 Az október 28-i kormánynyilatkozat zavart okozott a honvédség körében. Mecséri október 29-én eldöntötte, hogy Nagy Imre nyilatkozatának értelmében „fegyveres polgárőrséget” kell létrehozni. Ezért Kiss Sándor őrnagyot a Városházára küldte tárgyalni. Ebből bonyodalom is lett, de a Nemzeti Tanács igyekezett mindenféle szélsőséges kilengést megakadályozni, és a személyes bosszúállás gondolatát is szigorúan elvetette. Horváth Csaba így írja le az esetet: „Egyik nap Kiss őrnagy, akiről úgy tudtuk, hogy a sortüzet elrendelte, valamiért bejött a Nemzeti Tanácshoz. Kiss Laci, a Nemzeti Tanács tagja, amikor meglátta őt, kétségbeesve jött oda hozzám, hogy ezt az embert perceken belül meg fogják lincselni. A mi véleményünk az volt, hogy kerüljön bíróság elé, és ha bűnös, ott ítéljék el, de semmiképpen ne legyen népítélet, mert ha az egyszer megindul, akkor annak nem lesz vége. Úgyhogy ezt az embert - annak ellenére, hogy tettét mi is elítéltük - kimenekítettük a Duna felőli hátsó lépcsőn, és így nem lett semmi baja.”184 Mecséri ezután Felczán Andorra bízta ezt a feladatot, aki egyébként is a Nemzeti Tanács tagja volt. 181 Mecséri Ildikó-interjú. Készítette: Molnár Adrienne 1996-97-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 673. sz. 4. 182 HL, XI. 22. Bp. KB. 1958/031, 672, 169. 183 Mecséri Ildikó-interjú. 4-5. 184 Horváth Csaba: i. m. 332. 70
