Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A Sötétkapu sötét ügye
A már korábban többször idézett ügyeletes tiszt állítása szerint három verzió volt érvényben a sortűz előtt:'21 1. Megvárják, míg beér a tömeg, és a harckocsi szemből belelő a tömegbe. 2. Elindul a busszal/tömeggel szemben (valószínűleg ennek a megoldásnak is lövés lett volna vége). 3. A harckocsi a Sötétkapu belső bejárata felőli bal tartóoszlopot célozza meg, hogy azon robbanjon a lövedék. A legszelídebb megoldás ez utóbbi volt (lett volna). Valószínűnek tűnik, hogy a százados is csak riasztólövést akart leadni, aminek hatására az oszlop törmeléke megakadályozta volna a tömeg betörését, és a robajra elfutottak volna az emberek. Marcell György sorkatona is képtelenségnek tartotta a célzott lövést, és így emlékezett vissza: „Nem értem, nem tudom felfogni. A harckocsi szemben áll a busszal! Hogyan tudta oldalbalőni!”121 122 123 A városban azonban egy másik hit is erősen tartja magát. Eszerint amikor a tankágyúban ülő százados maga sütötte el a fegyvert, a mellette ülő katona még időben félrerántotta a kart, megakadályozva ezzel az irányzott lövést. Valószínűleg azonban inkább az történt, hogy kiugrás közben a katona véletlenül meglökte a kart. Ezt erősíti meg az ügyeletes tiszt is: „A finoman beállított cső kicsit eltért és nem közvetlenül a busz középpontjába lőtt, hanem a kőoszlopot találta el, de nem ott robbant, hanem onnan lepattanva a busz oldalát szakította szét. A kiskatona ugyanis a tüzparancs hallatán annyira ideges lett, hogy véletlenül a durva irányzé- kot meglökte a könyökével a kiugrása közben.”122 Mivel többféle megoldásról volt szó, a botkormányon többször is igazíthattak. Lehet, hogy arra az esetre, ha mégis a 2. verzió lépne életbe, egy kicsit balra húzták a botkormányt, de a végén a sürgetésre mégis lőttek. így történhetett az, hogy a bal oszlopon gellert kapott a golyó. A sortűz okát többször próbálták megmagyarázni a lakosságnak röpcédulák útján, természetesen mindig az éppen aktuális politikai szájíz szerint. Már a sortűz napján, az esti órákban elkészült az első röpcédula, és másnap került az utcára a következő szöveggel: „Máskor is voltak itt békés tüntetések, de a város lakossága nem volt szemtanúja ilyen tragédiáknak. De most nem békés tüntetés volt. Nem is egyszerű tetszés, vagy nemtetszés nyilvánítás, hanem lelketlen emberek becsületes fiatalokat félrevezetve, törvénytelen cselekedetre bíztattak. Különböző rémhíreket, hazugságokat terjesztve, gyilkolásra bíztatták őket, arra, hogy lőjenek katonáinkra, foglaljanak el laktanyákat és középületeket.” (A röpcédula teljes szövege a mellékletben található.) A második már a forradalom mellé állt honvédség álláspontját, 121 S. F. szóbeli közlése. 122 Egy szemtanú emlékezik... Esztergom és Vidéke, 1991. október 31.5. 123 Kovács László: i. m. 23. (Az egykori térképésztiszt közlése); S. F. szóbeli közlése. 47
