Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A Sötétkapu sötét ügye
Budapestre ment, hogy sérülését ott lássák el, ahol senki nem ismeri őket. Erre azonban nem volt lehetőség az ottani kórházak túlzsúfoltsága miatt. Ha megvizsgáljuk a márványtáblán álló névsort, láthatjuk, hogy a szerencsétlenül jártak többsége munkás volt. Bár a kommunisták azt hirdették, hogy az ő jólétükért harcolnak, ennek ellenére tisztán látszik, hogy a párttal még ez a csoport sem volt megelégedve. Ha pedig az áldozatok életkorát vesszük vizsgálat alá, kiszámíthatjuk, hogy a 15 halott átlagos életkora 29 év volt. Az áldozatok közül kilencen voltak 19-24 év közöttiek (ez a halottak 60%-a), további kettő 28-31 év közötti (13,3%), és csak a maradék négy volt 39-54 éves (26,6%). Tehát az áldozatok majdnem 2/3-a 24 éven aluli, %-e pedig 31 év alatti volt. Könnyen megállapíthatjuk, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharcban az ifjúság vezető szerepet vállalt csakúgy, mint 1848-ban. A sortüz után a katonaság lezárta a területet, a halottakat pedig a kora esti órákban szedték össze a sorkatonák, és beszállították a hadosztály-parancsnokság belső udvarára, ahol katonai sátorlapokba burkolva kör alakú virágdombon helyezték el őket. A halottakról egy ideig sem a hadosztály-parancsnokság, sem pedig más szerv nem intézkedett. A halottak kiadatására és eltemetésére 26-án még azért nem kerülhetett sor, mert a Honvédelmi Minisztérium által kiküldött bizottság orvos szakértőjének is meg kellett vizsgálnia a halottakat. Mint utólag kiderült, a parancsnok az első zűrzavarban maga sem tudta, mit csináljon a halottakkal. Attól félt, ha azonnal kiadja őket, „talán még nagyobb lett volna a felzúdulás, a veszedelem és esetleg újabb tüntetés kezdődik, s akkor talán a tömeg tényleg megrohamozza az épületet, amelynek minden bizonnyal még sokkal több halálos áldozata lett volna.”11" A sötétkapui sortüz áldozatait másnap a Dobogókői úti laktanya melletti temetőben temették el, október 29-én este azonban Mecséri parancsára exhumálták őket, majd koporsóba rakva elszállították, és a temetések családi körben zajlottak. A jelentés egyébként öt halottról beszél. Még ma sem közismert, hogy ki lövetett Esztergomban. Az emberek ma is többféleképpen adják elő az eseményeket, és a sorkatonák is különbözőképpen emlékeznek a történtekre. Sok tévhit tartja magát az 1956-os forradalmat vizsgáló irodalomban is. Többféle verziót különböztethetünk meg. Voltak, akik a tüzparan- csot adó katonában Csíki hadnagyot vélték felismerni. Őt láthatták az emberek utoljára a sortüz előtt, amint parancsolgatott, és valószínűleg ezért gondolhatták néhányan, hogy a lövést leadó tankba ő ugort be. Csíki Lajosról azonban tudni kell, 115 115 Bády István: i. m. 120. 45
