Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A Sötétkapu sötét ügye
tömeg pedig szívből viszonozta az integetést, és éneklést (mint azelőtt is, bárhol jártak: Tokodon, Dorogon stb.).101 A Sötétkapuhoz érkező első buszt a bejáratnál álló kiskatona figyelmeztette, hogy álljon meg. Kint volt a tábla is: „Honvédségi terület, belépni tilos!”. Addigra azonban a katonai sorfal Csíki Lajos utasítására a hadosztály-parancsnokság előtti kis térre vonult vissza.102 A tömeg azonban utat nyitott a busznak, egyesek szerint még a sorompót is fölemelték, és a busz előtt, illetve mellette beözönlöttek a Sötétkapu alá az út két oldalán lévő járdán. Szemtanúk állítják, hogy a busz előtt haladt egy kerékpáros férfi nemzetiszínű zászlóval (őt a szemben lévő ablakból lőtték le). Az akkor 19 éves Olajos István elmondta, hogy az autóbuszt a Sötétkapuban a jármű mellett a járdán haladó fegyvertelen polgári személyek kísérték: Pásztor István, Berkesi István, Nedőczy István, akik hajdan osztálytársai voltak.103 Az autóbusz vezetője kétszer is megállt. A bent ülők azonban követelni kezdték, hogy menjen tovább. Azzal nyugtatták a sofőrt, hogy csak az ifjúság 16 pontos követelését akarják fölolvasni a kis- katonáknak, és nincs náluk fegyver. A másik két busz a Sötétkapun kívül maradt. Az autóbusz kissé ferdén megállt az alagút végénél. Ott egy harckocsi fogadta, balról pedig géppuska volt fölállítva. A busszal szemben félkör alakban géppiszto- lyos katonák álltak. A parancsnoksági épület első és második emeleti ablakainál pedig géppuskások és géppisztolyosok helyezkedtek tüzelőállásba. A buszsofőr így idézi fel az eseményeket: „Az alagútban csak néhány ember volt akkor. Nem állítottak meg bennünket. Ahogy közeledtünk az északi kijárathoz, messziről megláttam, hogy a szemközti épület oldalaiból géppisztolyok merednek ránk. Egy választás volt; hátrafelé kapcsolva menekülni, de nem tudtam tolatni a tömeg miatt... Kétszer is géppisztolysorozatot kaptunk.”104 Majd a harckocsi ágyúja is megszólalt, lövedéke az autóbusz hátsó részét leszakította, aminek következtében az oldalra dőlt. (Egyébként a tankon nemzeti zászló volt!) A becsapódást túlélők ekkor menekülni kezdtek, de az ablakból géppuskával és géppisztolyokkal tüzeltek rájuk. A lövés után szörnyű látvány tárult a bent lévők elé. Az egyik sorkatona, Marcell György így emlékezik erre: „Iszonyú dobhártyarepesztő, lélegzetelállító dörrenés. 4-5 méterre vagyunk a harckocsitól. A főbejáraton túl az emeleti ablakokból géppisztolyok ropognak. Aztán Kellert [egy másik sorkatona - Cs. É.] látom meg. A lövéstől hátralökődött acélmonstrum kis híján odanyomta a tölgyfakapuhoz. Alig tud kikecmeregni a kapu meg a tank közül. Aztán a Sötétkapu felé nézek. Az autó101 Cserép Anna visszaemlékezése. 102 Mészáros István: Békülj meg, Béke tér! Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, Kézirattár, 274K. 13. (Kocsis Antal sofőr visszaemlékezése.) 103 Bányai Mátyás: Szubjektív krónika. Történetek egy iskoláról. A szerző kiadása, 1995. 137. 104 Mészáros István: Békülj meg, Béke tér!... 13. (Kocsis visszaemlékezése.) 42
