Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)

Jaj a legyőzőtteknek!

Esztergom forradalmi szervezetéről, illetve azok tagjairól Bády István könyvében a következőket írta 1989-ben: „A Nemzeti Tanács 34 tagja közül a fele már halott, s a még élők többé-kevésbé megszenvedték már a múltat, de tudomásom szerint egy sem hagyta el Hazáját 1956. december 13-a után, a Nemzeti Tanács feloszlatása után sem, egy sem akart a felelősségre vonás elől elrejtőzni, vagy elmenekülni. A Nemzeti Tanács tagjai úgy érezték, hogy a két hónapi közéleti szereplésükkel Esztergom városának és annak lakói javára, védelmére szolgáltak!”315

A forradalom alatt, a tüntetések során már sokan felhívták magukra a figyelmet, akik elhivatottságot, felelősséget mutattak és önmérsékletet tanúsítottak. Általában ők lettek azok, akik bíróság elé kerültek. Esztergom városában két csoport ellen indult eljárás. Horváth Csabát és társait az esztergomi események miatt vonták felelősségre, míg Szalay Ferenc és társai a Dorogon megalakuló Dunamenti Központi Munkástanács életbehívásáért kerültek büntetőeljárás alá. A két „nagy csoport” mellett természetesen még több embert is elítéltek.

A rendőrségi vizsgálatot a helyi pártvezetőség, és a forradalom alatt nélkülözött funkcionáriusok javasolták. A pártbizottság utasítására emelt vádat a Komárom Megyei Ügyészség, és került az ügy végül az Esztergomi Megyei Bíróság elé. Közbiztonsági őrizet címén bárkinek elvonható volt a személyi szabadsága, „akinek magaviseleté veszélyezteti a közrendet”, mindenféle indoklás és bírói jogorvoslati lehetőség nélkül. Az internáltakat a Budapesti Gyüjtőfogházba, a kistarcsai valamint a később megépülő tököli fogházba szállították.

A meghurcoltak életútja nagyon hasonló. 1957. január 31-én tartóztatták le Horváth Csabát, Zséger Lászlót, Geletei Ervint és Körmöczit. Horváth Csaba így emlékszik vissza: „Letartóztatásom előtt háromszor kaptam névtelen telefont, hogy le fognak tartóztatni és hagyjam el az országot. Egyszerűen nem hittem el, illetve azt gondoltam, ha le is csuknak, kapok egy fél évet, azt ki lehet bírni, azért nem érdemes elhagyni az országot. ... 1957. január 31-én este 7 óra tájban éppen látogatóban voltam az egyik barátomnál, amikor megjelentek a karhatalmisták. Nyolctíz géppisztolyos karhatalmista kísért haza. Házkutatást tartottak, mindent szétrámoltak, majd úgy kísértek be a rendőrségre, mint egy közveszélyes bűnözőt. Azon az estén Szalay Ferencet, Zséger Lászlót, Kiss Lászlót, Geletei Ervint és Körmöczit tartóztatták még le. Talán két napot töltöttünk a rendőrségi zárkában... Egy kivilágított udvarra vittek ki bennünket, kétoldalt géppisztolyos rendőrök álltak sorfalat. Sietve betessékeltek egy katonai mentőautóba... A Tatabányai Rendőr Főkapitányságra vittek bennünket. A vizsgálat nem tartott sokáig, talán két alkalommal hall315 Bády István: i. m. 133.

109