Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)

A kettős hatalom időszaka

szerint301 negyvenhatan haltak meg, a sebesültek száma pedig legalább kilencven volt. Hasonló véres eseményekre került sor Ózdon, Kecskeméten, Gyulán, Miskolcon és Egerben is. A Központi Munkástanács utolsó ülésére december 8-n került sor, miután a kormánnyal folytatott tárgyalások kudarcba fulladtak. A munkástanácsok december 11-12-re tervezett 48 órás sztrájkkal akartak hangot adni tiltakozásuknak. A kormány erre két nappal a tervezett munkabeszüntetés előtt törvényen kívülre helyezte a Központi Munkástanácsot, valamint annak összes helyi szervezetét, két vezetőjét - Báli Sándort és Rácz Sándort - pedig letartóztatta.

Szalay Ferenc ezeket az eseményeket így idézi fel: „December 8-án Nemesi Bélával együtt részt vettem a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács nevezetes utolsó tanácskozásán a MÉMOSZ Székházában, ahonnan magunkkal vittük a Felhívást a december 11-12-i országos sztrájkra. Ezt másnap a Dunamenti Központi Munkástanács december 9-i utolsó ülésén Esztergomban elfogadtuk és csatlakoztunk a sztrájkhoz. Ezen az ülésen én elnököltem. Ez a jól szervezett sztrájk volt a Dunamenti Központi Munkástanács utolsó fegyverténye.”302 A Kádár-kormány minden erőfeszítése, fenyegetése és a megtorlás ellenére a Központi Munkástanács határozatának megfelelően megbénult az egész ország.

Az Esztergomi Nemzeti Tanács is helyeselte a kétnapos sztrájkot, és mindezt közölte is a lakossággal. Bár a legtöbb városi üzem Rácz János letartóztatásának hírére a kormánnyal való tárgyalások azonnali megszakítását követelte (pl. a Sportárugyár), volt olyan üzem is, amely december 11-12-én dolgozott pl.: a SZIM munkástanácsa szembehelyezkedett a sztrájkkal.

A Kádár-kormány az 1956. december 8-án kiadott kormányrendeletével az országban lévő összes Nemzeti Tanácsot törvényen kívül helyezte, ezzel megszűnt az üzemek közti kapcsolattartás is. Az utolsó napokat már az MSZMP fokozódó megerősödése jellemezte, amelyről Horváth Csaba a következőket írta: „Az utolsó héten még egyszer-kétszer bementünk, de semmiféle intézkedési lehetőség nem volt már. Visszaállt a régi rendőrség, már semmiféle utasítást nem fogadtak el a Nemzeti Tanácstól. Újra létrejött a helyi pártszervezet, érezni lehetett, hogy egyre nagyobb hatalomra tesznek szert a régi tanácsi vezetők!”303 A forradalom napjaiban állásukból leváltott, szabadságolt vagy a munkahelyükről kitiltott kommunista funkcionáriusok, káderek is visszakerültek vezető beosztásukba. A hivatali munka szintén beindult.

301 Á. Varga László - Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára. II/2. (1956. november 14.- 1957. január 6.) Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2002. 498-508.

302 Szalay Ferenc: Változó küldetésben. Esztergom és Vidéke, 1997. október 23. II.

303 Horváth Csaba: i. m. 336.

105