Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1735–1741 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 17. (Esztergom, 2009)
BEVEZETÉS
nul ellátni, így a következő évben írnokot választottak mellé Engler Jakab személyében.7 A város irányítása az 1710 után kialakított rendszer szerint folyt,8 vagyis volt a városban kapitány, egy kamarás, öt fertálymester, hóhér, voltak hajdúk, őrök stb. A város határában lévő számos szőlőhegyre a hegymesterek felügyelete alá tartozó szőlőőrök ügyeltek, a szőlő szüretelése után beszedett bortized kezelését és árusítását pedig a borbírák felügyelték. A városban természetesen továbbra is működött orvos, volt plébános, iskola- mester, a szülők nélkül maradt gyermekek vagyonának kezelését pedig az árvák atyja végezte. A város életének legjelentősebb eseménye korszakunkban kétségkívül a sok áldozatot követelő pestisjárvány volt. Bár a Helytartótanács már 1737 decemberében jelezte, hogy Erdélyben pestisjárvány tört ki,9 a város egyelőre ezt nem vette komolyan. 1738 augusztusában azonban a betegség már az egész Tiszántúlt elérte, ezért Esztergomban is elrendelték, hogy a városkapukat este kilenckor be kell zárni, nehogy az éjszaka leple alatt megfertőzött emberek surranjanak be a városba.10 11 1738 végén a járvány elérte Budát, majd 1739 májusában Esztergomot is." Először Esztergom-Szenttamás fertőződött meg, ezért az arra vezető kapukat bezárták, sáncot építettek és őrséget állítottak. Ekkor azonban már késő volt. Nemsokára a városban is elszaporodtak a megbetegedések, ezért a plébános és káplán mellé két ferences barátot fogadtak fel az utolsó kenet feladására, a betegek számára pedig felállítottak egy ispotályt, amelynek élére Thuránszky Albertet nevezték ki.12 A járvány súlyosságát mutatja, hogy 1739 júniusában beszüntették a templomi miséket, a plébános ezentúl a szabad ég alatt felállított sátorban celebrálta az istentiszteletet.13 A mindennapos halál és az emberi test törékenységének tudata a lakosságot búskomorságba döntötte, meglazultak a hétköznapi erkölcsi normák. Bár a plébános minden vasárnapi prédikációjában buzdította a népet a betegség elviselésére, a városiak mulattak, loptak és egyéb, a városi szabályrendeletekbe ütköző cselekedeteket követtek el, hiszen úgy gondolták, utolsó napjaikat élik ezen a földön, tehát minden alkalmat ki kell használniuk. A rend fenntartása érdekében a hajdúk mellé további embereket kellett felfogadni, akik ha kellett, meg is verték az engedetlen- kedőket.14 Június végére a járvány a városházát is elérte, így a városi tanács átköl7 Vö. 1150., 1152. számú regeszta. 8 Az Esztergom városi önkormányzatra és tisztviselőkre: Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1712-1715. Esztergom, 2003. 7-18. 9 Vö. 916. számú regeszta. 10 Vö. 1091. számú regeszta. 11 Vö. 1182., 1324. számú regeszta. 12 Vö. 1343., 1382. számú regeszta. 13 Vö. 1362. számú regeszta. 14 Vö. 1363., 1371. számú regeszta. 8 I
