Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1735–1741 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 17. (Esztergom, 2009)
ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1740. év
1531. (XVII. 13.) Felolvasták a Kamara Pozsonyban február 26-án kelt levelét, amelyben felszólítja a várost, hogy a még be nem küldött számadásokat azonnal küldje be. 1532. (XVII. 13.) Felolvasták Gruszlin Borbála Budáról küldött levelét, amelyben kéri néhai testvérének, Hueber Klára asszony hagyatékának kifizetését. Az ügyet megtárgyalják a Hueber-örökösökkel, és utána fognak válaszolni rá. 1740. április 1. 1533. (XVII. 14.) Sabbatin Károly kapitány Krausz József útján tiltakozott Perbály Márton házának eladása ellen, mivel a ház Illia István katona örökségéhez tartozik, továbbá a Kuffar nevű öregasszonynak nincs rá elővásárlási joga, valamint kéri, hogy a nád és a vesszők kivágásáért adjanak neki elégtételt. A város azt válaszolja, hogy ha a ház Illia István öröksége, jelentse be a városnál, a Kuffárok elővásárlási jogát pedig meg fogják szüntetni. A nád és a vesszők kivágásának kivizsgálására kiküldik Pöszler Györgyöt és Fronk Gábort. 1534. (XVII. 14.) A szőlőmunkások bérét megszabták, így a metszők 28 és fél dénárt, a kapások 25 dénárt kapnak naponta. Ha valaki ennél többet fizet, 12 forintra büntetik. 1740. április 12. 1535. (XVII. 15.) Fronk Gábor távollétében az április 4-én Párkányban tartott vármegyegyűlésről visszatért kiküldöttek elmondták, hogy a megtárgyalt ügyek közül csak a hús árszabása érinti a várost, amely a következő: marhahús hat dénár, borjúhús 6 dénár, sertéshús 6 dénár. 1536. (XVII.15.) Szaday Ferenc bemutatta az 1737-1738. évre vonatkozó számadásait, és ezek szerint az ítélőmester úrnak Tirkné háza után 137 forint 65 dénár hátraléka van. Mivel azonban a város nem szívesen zaklatja az ítélőmestert ezzel az üggyel, valamint mivel az ítélőmester már eddig is sok szívességet tett a városnak, a néhai Grill Zsigmond városra háramlott vagyonából 150 forintot ítélnek meg az ítélőmesternek. A döntést a külső tanács is elfogadta. 1537. (XVII. 15.) Perbály András és minden örököse meghalt, így háza a városra háramlott. A házat nem adják el, hanem az elszállásolandó katonaság számára tartják fenn. Ha már nem lesz szüksége a városnak a házra, el fogják adni. 1538. (XVII. 16.) Mánya István és Jacob Lipót szolgáknak a kirendelt papok mellett végzett szolgálatért 16 forintot fizetnek ki. 190
