Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1727-1734 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 16. (Esztergom, 2007)

Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái - 1732. év

1732. március 29.

1853. (XIII.320.) Gsvantner bécsi ágensnek a Kuklánder-féle adósság kifizetése ügyében tett fáradozásaiért kifizetnek 26 forint 60 dénárt.

1854. (XIII.320.) Aranyossi Pál, az elhunyt szálkái plébános helyére a város levélben az itteni káplánt, Svábenszky Adámot ajánlja az érseknek.

1855. (XIII.320.) Mivel a vidéki halászok különböző árakon árulják a portékájukat, a jövőben a menyhalon és a kecsegén kívül a kisebb halak, azaz a ponty, süllő és jász fontját 5 dénárért, a csukát pedig 6 dénárért drágábban nem árulhatják.

1856. (XIII.321.) Schadné asszony, főstrázsamestemé elmondta, hogy a Luszthaus és Goldbergh nevű szőlőhegyeken lévő szőlőit 800 forintért eladta Illyés János, káptalani prefektusnak.

1857. (XIII.321.) Összeírták Schadné asszony adósságait, amely szerint a polgároknak 393 forint 7 és fél dénárral tartozik, a város pedig tartozik neki 234 forint 99 dénárral, amelyet ha levonnak Schadné tartozásaiból, még 158 forint 8 és fél dénárt kell fizetnie.

1858. (XIII.321.) Semper Zsuzsannának, Szabó Márton feleségének január 16-án az adósságai kifizetésére március 28-át jelölték ki. Mivel az adós nem fizette ki tartozásait, április 1-én Szolcsány Márton 43 forint 23 dénárt, Urgonovics Vargha Mi- hályné 14 forint 98 dénárt, Szemerédy Imre 61 forint 13 dénárt, a lakatoscéh 67 forint 37 dénárt, Csipák András 24 forint 86 dénárt, Őszy János pedig 9 forintot behajthat.

1859. (XIII.322.) Tersztyánszky János ügyvéd elmondta, hogy a vármegyegyűlésen találkozott a pesti perjellel, aki elmondta, hogy mivel Esztergom és Marót között több határviszály van, húsvét után, április 17-én a szolgabíró és egy esküdt jelenlétében újítsák meg a határokat. A város beleegyezik.

1860. (XIII.322.) Hersics Ferenc és Miklósffy Márton elmondták, hogy a vármegyegyűlésen a tehénhús fontját 4 és fél dénárban, a borjúhús fontját 5 és fél dénárban, a sertéshús fontját pedig 5 dénárban határozták meg. A megye figyelmeztette a várost, hogy ezt tartsa be, és a faggyúgyertya és a szappan fontját se merje egy dénárnál többre felemelni.

1861. (XIII.322.) Gyurikovics Mártont a polgárdíj és eskü letétele után a polgárok közé választották.

222