Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerödböl 1944 őszén

zépiskolásokat, razziákon összegyűjtött gyerekembereket nagy számban hoztak. A cél Németországba szállításuk volt, ahol légvédelmi kiképzésre szánták őket. Megtépázott életükről - 1945 tavaszán, túlélőként - Sulyák István adott számot: ,^iz erődben elképzelhetetlenül szörnyű állapotok voltak Egy-egy teremben száz-százhúsz embert zsúfoltak össze s még szalma sem volt benne, csupasz padlón, pokróc nélkül töltötték el az éjszakát. Az étel, amit adtak, ehetetlen volt. Zsizsikes borsón és babon, meg penészes, száraz kenyéren kívül semmit sem kaptak. Egyedül a tetvek éltek jól. Abból sem volt elég, mert sem a tisztaságra, sem a fertőtlenítésre nem gondoltak az illetékesek. Ennek következtében a tífusz súlyos mérveket öltött a táborban. [...] A Monostor erődben a környékbeli falukból volt néhány aggastyán zsidó is, akiket csaknem valamennyit halálra kínoztak. Ebben a szadisztikus kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságokban egy Bécsi Ferenc nevű budai szakaszvezető járt elől, aki mint a nyilas különítmény tagja, élelembeszerző volt.'''' 1945 január elején Komáromban a zsidók drámája is folytatódott. Kemény tél volt, a Dunán nagy jégtáblák úsztak. ,A személypályaudvartól felfelé pár száz méterre, egy nagy tábla a parthoz fagyott. A nyilasok erre a jégtáblára hajtottak zsidó férfiakat és nőket, ott agyonlőtték őket. Tíz-tizenkét napig voltak láthatók, aztán a jégtábla elsodródott." 24-én a komáromi hídon volt vérfürdő, ismét zsidókat lőttek halomra. „Ezt a németek nem tűrték, és a nyilasokat a hídról letiltották. A további kivégzéseket a híd északi oldalán, a parton folytatták. Egyik este egy zsidónő kiszabadult a kezeik közül és a parton sikoltozva szaladt [...] a pályaudvar parancsnokság népfelkelői és a vasutasok kirohantak és a zsidónőt kimentették". Keveseknek adatott meg ez a szerencse. A „számonkérők" mészárlásai a közeli Győrött - Strahlendorf Gyula volt rikkancs parancsnokságával - ugyanígy napirenden voltak. Szorosan együttműködtek Szénási Józseffel, a német tábori titkosrendőrség (Geheime Feldpolizei, GFP) magyar megbízottjával. A háború utáni népbírósági eljáráskor Strahlendorf 130 férfi és nő agyonlövésében való részvételét ismerte be. Összegezés Az 1944 őszi komáromi deportálást a hazai történetírás eddig nem, vagy alig érintette. Sajnos helytörténeti kutatási publikációkat sem találtunk. Sporadikus adatok viszont arra mutatnak, hogy Komárom - szűk körben - már 1944 nyarán táborként, gyűjtőhelyként, bevagonírozási állomásként számításba jött, bár a tudomással bíró közigazgatási főtisztviselők ezt tagadták. A tömeges komáromi elhurcolás a háborús összeomlás előtt, későn és sajátos körülmények között történt. Szálasi Ferenc és pártja hatalomra jutásának, a német megszállók totális kiszolgálásának egyik megnyilvánulása volt. Kettős érdeket elégített ki: a németek pótmunkaerőhöz jutottak, a rezsim pedig az országból kiadta