Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerödböl 1944 őszén

Surový Gyula ny. főszolgabíró (Kassa) meghalt Szabó György mérnök (Nagykanizsa) meghalt Szegő Miklós ny. csendőrtiszthelyettes (Dunaszerdahely) meghalt Szenttornyay András mérnök (Pusztaszenttornya) meghalt dr. Szlavicsek Mátyás ügyvéd (Perlak) dr. Thoronszky Emil ny. táblabíró (Kassa) meghalt dr. Thury Géza közjegyző (Párkány) meghalt Tóth Miklós főjegyző (Tata) Uhrinyák Árpád nagykereskedő (Kassa) túlélte Varga Tibor tanító (Kapuvár) meghalt dr. Vilkovszky József iparkamarai főtitkár (Kassa) Virág János vendéglős (Székesfehérvár) kiugrott a vonatból A komáromi regisztráció A novemberi-decemberi komáromi deportálás eltért az 1944. március 19-i német megszállás után alkalmazott gyakorlattól. A késő őszi hetekben a bevagonírozás előtt a foglyokat egyenként adminisztrálták, besorolták. Ez a kora nyári vidéki tömeges deportáláskor, és az 1944 telén gyalogmenetben vagy vasúton Hegyeshalmon át vagy másutt az SS kezére adott magyar csoportok esetében sem történt meg. A Magyarországról Németországba szállítandókról német nyelvű, írógéppel kitöltött és lebélyegzett nyomtatvány készült. A fogoly nevét, foglalkozását, zsidó vagy nem zsidó voltát, születésének helyét és időpontját, az eredeti lakhelyét feltüntették. A szöveg szerint „a katonai helyzettől függő biztonsági intézkedések folyamán" a magyar királyi kormánytól az illetőt a német fél „átvette" és a (...) koncentrációs táborba „áthelyezte". Az egyéni osztályozás - az SS-lágervilágban használt regisztrációhoz képest - egyszerűbben, szűk keretek között történt. A német Biztonsági Szolgálatnak (Sicherheitsdienst) sok fejtörést nem okozott. A kiszállítandó foglyok bűne meghatározóan - három kategóriában - „kommunista tevékenység" volt. A német titkosrendőrség, a Gestapo (Geheime Staatspolizei) gyakorlata szerint az első kategóriába kerültek az emiatt elítéltek. A másodikba az ilyen alapon internáltak vagy internálási eljárás alatt állók, a harmadikba pedig, akikkel szemben a „kommunistaság" gyanújával éltek. A besorolásban a negyedik a „társadalomellenes" cigányok (asozialer Zigeuner) kategóriája volt. Az elsőbe - a legegyszerűbb megoldásként - a túlzsúfolt börtönökből a „politikai" őrizetesek kerültek. Feltételezésünk, hogy a másodikba az 1918-1919-ig viszszamenőleg érintetteket, vagyis „az állambiztonsági szempontból megbízhatatlanokat", a harmadikba pedig a legszélesebben értelmezett gyanúsakat, bárkit besorolhattak. Az elfogott és a dachaui koncentrációs táborba szállított magyar lelkészek a harmadik kategóriába estek.