Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Lakos János: A levéltári értékelés időszerű kérdései

még ha a nagy, azonos formájú tömeges iratsorozat csak az individuumokra vonatkozik is, akkor sem szabad eleve teljes kiselejtezésre ítélni, mert lehet jelentős hozzájárulása a szociális individuum és a társadalom összképéhez, ez a levéltári érték azonban az esetek ügyesen kiválasztott részeiből is kinyerhető. A második alapelv pedig így hangzik (a lényegét elöljáróban már említettem): a levéltári axiómának ellentmond az, hogy pl. egy tömeges aktasorozat technikai tömörítésével (mikrofilmre, CD-ROM-ra), az értékelés elöl kitérjünk, mert a levéltári anyag tömörítése csak a valóban levéltári értékű iratok koncentrációját jelentheti és nem a terjedelem technikai redukálását. (Megjegyzem, hogy nemrég Magyarországon is biztató kezdeményezés történt a bírósági peranyagok mintavétel alkalmazásával való selejtezésével - a BFL-ben készült munkálatra gondolok.) Végül, szintén csak utalásszerűén emlékezem meg az angolszász levéltáros világban terjedő teljesen új, Schellenberg elveitől eltérő, részben a nyugat-európai megoldásokhoz hasonló értékelésteóriákról. Az egyik a főleg kanadaiak által kimunkált ún. makro-értékelés, amely nem az iratban, irategyüttesben, hanem ezeknél nagyobb struktúrákban látja a levéltári érték forrását. Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a makro-értékelés során az iratok helyett az iratképzőket, az iratokat keletkeztető funkciókat, tevékenységeket elemzik és értékelik. Kanadai és ausztrál levéltárosok esküsznek a másik új elméletre, az ún. tevékenység folyamatelemzésre (business process analysis), amelyhez többek között az üzleti életben alkalmazott modellezési módszerek adták az ötletet. Ennek során nem az intézmények hierarchiáját, struktúráját, hanem tevékenységi, működési folyamatokat elemezve állapítják meg, hogy ezek révén a jövőben hol keletkezhetnek levéltári értékű iratok. (Bár rendkívül izgalmas probléma, az időhiány miatt nem foglalkozom az elektronikus iratok értékelésének bonyolult kérdéseivel.) 3. Iratképző szervek, vagyis fondok szintjén értékeljünk/selejtezzünk-e? E kérdésre én egyértelműen igennel válaszolok, mint ahogy a nemzetközi gyakorlat is így válaszol. A levéltárak éves gyarapodási jegyzékeiből nekem úgy tűnik, hogy itthon túl óvatosak, elnézőek vagyunk ezen a téren, különösen a gazdaság tiszavirág életű Kft-ivel, Bt.-ivel szemben. Mindenki figyelmébe ajánlom e témakörben a Koroknai Ákos által szerkesztett „Irátértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések)" című füzetet. (MOL, Bp., 2002.) * * * Az általam elmondottak azoknak a tapasztalatoknak a rövid summázata, amelyek az Országos Levéltárban 2001-ben a levéltári értékelés kérdéseinek áttekintésére alakult munkabizottság a hazai és a nemzetközi szakirodalom áttekintése során szerzett. A bizottság tagjai Cseh Gergő Bendegúz, Kisasszondy Éva, Sudár Korné-