Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Csics Gyula: Bányaszerencsétlenségek a tatai szénmedencében

Ha a bányamüve letek egy ilyen járattal találkoznak, a percenként néhány litertől sok köbméterig terjedő vízbetörést kaphatnak, amelyek a bányák teljes elfulladását is okozhatják. Előfúrásokkal, csapolófúrásokkal, a veszélyesnek minősülő területeken védőrétegek bennhagyásával bizonyos mértékben védekezni lehet ellene. Arra is van néha mód, hogy a vízjáratokat tömedékelési eljárással el lehessen zárni, de ezzel együtt a vízveszély a medence bányászatának állandó kísérője volt és jelentősen nehezítette, ül. drágította a széntermelést. A kezdetektől folyó vízemelés hatására az első jelentősebb vízbetörés csak 1939 augusztusában következett be a VI. aknában. A 7,5 köbméter/perces vízbetörés kezelésére a következő évben egy külön függőleges vízaknát mélyítettek, csak így tudták megmenteni a bányát. A vízaknák létesítése jelentette a vízveszély elleni védekezés hatékony megoldását a későbbi években is. A medence legvastagabb - 34 m vastagságú - széntelepének a leművelését a XIV. aknán ugyancsak egy vízakna létesítése, a XlV/a. vízaknán történt vízemelés biztosította. A XV/c. vízvédelmi akna a XV/c. bányaüzem csaknem védőréteg nélküli, jó minőségű szénvagyonának a kibányászását tette lehetővé. A vízbányákban emelt vizet visszatáplálták a felszíni vízfolyásokba, majd később a karsztvizet a bányavizektől megfelelően elkülönítve a város, majd később a környék ivóvízellátására használták fel. Az ilyen jelentős vízemelés ellenére is több bányaüzemet fel kellett adni, mert gazdaságosan nem lehetett megoldani a víztelenítést. 1953. április 23-án a Síkvölgyi aknában fakasztott 25 köbméter/perces vízbetörés a bánya elfulladását okozta, s átmenetileg megállította a további bányaművelést. A vízbetörés elcementálása és az újranyitás után csak 1955-ben indulhatott meg a termelés. A vízbetörések azonban tovább nehezítették a bányászok munkáját. Több kisebb - 1-2 köbméteres majd egy 3,5 köbméteres vízbetörés az egyik bányamező elvesztését okozta, de még tovább folytatódott a vízbetörések sora. A nyugati bányamezőben 1964. november 25-én egy újabb 17 köbméteres vízbetörés következtében a bányából kiemelt összes vízmennyiség 31 köbméter/perc fölé emelkedett, ami a bánya további üzemeltetését gazdaságtalanná tette. Emiatt - a használható berendezések egy hónapig tartó kimentése után - az üzem termelését beszüntették. 1956. július 28-án a Ill/a. aknába egy teljesen száraz légvágatba minden előjelzés nélkül, váratlanul tört be a víz, aminek a hozama fokozatosan emelkedett és 24 óra múlva elérte a végleges, 20 köbméter/perces értéket. Bár a vízemelési kapacitás 29 köbméteres volt, gazdasági és biztonsági megfontolások alapján a bányaüzemet feladták. A XV/b. aknán 1960. szeptember 5-én este következett be egy 18 köbméteres vízbetörés, aminek a kiemelésére egy külön vízmentesítő telepet hoztak létre. 1964 júniusában újabb 23 köbméteres vízbetörés történt. Végül 1978. szeptember 7-én