Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Lakos János: A levéltári értékelés időszerű kérdései

gatási cselekmények (lényegében tehát az ügykörök) vizsgálatán alapuló értékelési program, az ún. PIVOT. A levéltári szakemberek az első fázisban igazgatási áganként egy-egy kutatási jelentést készítenek, majd ezt egyeztetik az iratképzökkel. A második, ún. értékelő szakaszban a szintén minden egyes ágazatra kimunkált, ügyköröket értékelő dokumentumot a hatáskörileg illetékes minisztérium, a királyi levéltár és a Történelmi Társaság képviselői közös tanácskozáson megvitatják. Az így kész tervezet kerül a levéltárügyért felelős kulturális miniszter tanácsadó testülete, a Kulturális Tanács elé. Egyúttal a levéltárakban közszemlére is kiteszik a dokumentumot, hogy arról a levéltárhasználók is véleményt mondhassanak, ha akarnak. Az értékelési dokumentum csak ezt követően, a kulturális miniszter és az adott igazgatási ágért felelős miniszter jóváhagyásával válik véglegessé és alkalmazhatóvá. Azt hiszem világos mindebből, hogy Hollandiában nem egyedül a levéltár illetékes a levéltári értékelésben! 2. Milyen elvek, kritériumok alapján végezzük az értékelést? E kérdéskörnél is célszerű egy-két röpke pillantást vetni a régmúltba. A korabeli magyar levéltárosokra is hatással volt Ottó Meisner német levéltáros 1937-ben kifejtett álláspontja az értékelés alapvető kritériumait illetően. Szerinte egy irat levéltári értékét alapvetően három tényező befolyásolja: az irat keletkezési ideje, az adattartalma és az iratot létrehozó szervnek az igazgatási, döntéshozási hierarchiában elfoglalt helye. Vagyis minél régebbi egy irat, annál értékesebb. (Ez az álláspont ma is elfogadható, hiszen a régebbi évszázadokban kevesebb irat keletkezett, s az idők viszontagságai során jelentős részük elpusztult.) Az is rendben van, hogy a bővebb adattartalmú irat értéke felülmúlja a gyérebb adattartalommal rendelkezőét. Ellenben Meisnernek azt a nézetét, hogy a szervezeti hierarchiában alacsonyabb szinten álló szerv iratanyaga eleve kevésbé értékes, a magam részéről nem osztom. Széleskörű hatást gyakorolt, Sőt gyakorol még ma is Theodor R. Schellenberg amerikai levéltáros 1956-ban megjelent kötete (A modern levéltár) és tanulmánya (A modern köziratok értékelése). Klasszikussá vált elmélete szerint az iratoknak kettős értéke van. Az elsődleges érték (primáry value) az iratokat létrehozó szerv érdekeiből ered, mivel az iratok elsődlegesen a szerv különféle (adminisztratív, pénzügyi stb.) érdekeit szolgálják. A másodlagos érték (secondary value) az iratoknak a szerv érdekein túlmutató jelentőségét fejezi ki. Ez az érték kettős. Egyrészt az illető szervre (hatáskörére, szervezetére, ügyintézésére, történetére) vonatkozó információi révén bizonyító értéket (evidential value) képviselnek az iratok, mert a kormányzat, az igazgatás számára retrospektív tapasztalatokat, a kutatók számára pedig a kormányzati, igazgatási tevékenység múltjának tudományos vizsgálatához forrásanyagot jelentenek. Másrészt a szervvel kapcsolatba került más hivatalokra, intézményekre, természetes személyekre és mindezek ügyeire, tevékenységére vonatkozóan szintén tartalmaznak információkat. Schellenberg az iratoknak ezt a jel-