Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Hetvesné Barátosy Judit: Esztergom a népszámlálás tükrében (Céhes mesterek létszámának növekedése, adózások)

HETVESNÉ BARÁTOSY JUDIT Esztergom a népszámlálás tükrében (Céhes mesterek létszámának növekedése, adózások) A majdnem 150 éves török uralom alól felszabadult Esztergomban alig 400 ember húzta meg magát a romok között.

1 A török elleni felszabadító harcok, a sereg] árasok szinte a földdel tették egyenlővé a középkori várost. A betelepedés nehezen indult meg, mert a nagybirtokokról beszivárgó jobbágyok után volt gazdáik, a földesurak utánuk nyúltak. A helyzet javult, miután I. József király 1708-ban kiemelte a várost a kamarai igazgatás alól és beiktatta a szabad királyi városok sorába. A város olyan szegény volt, hogy nem volt képes arra, hogy befizesse az oklevél költségeit. A körülbelül 1500 forint egy részét kölcsönből fedezte, ezért minden háztelekre 4 forintot, vagyonosabb zsellérlakosra 2, a szegényebbre pedig 1 forintot vetettek ki.

2 1715-ben készült népszámlálás szerint 207 adózó polgár, 50 zsellér, 31 egyéb foglalkozású lakost, valamint 260 házat írtak össze a szabad királyi város területén.

3 „A mostani város a réginek a romjaira telepedett, de sokkal kisebb kiterjedésben. Hosszúsága alig ezer lépés. [...] Szebb épületeket nemesek emelték a városban, a többi alacsony, bár szép rendben sorakoznak." - adja tudtul Bél Mátyás.

4 1796-ban már nagyobb a város területe, 3000 lépés hosszúságúnak írja le Vályi András: ,A városon kívül épült két ujj utczái is napról napra szaporodnak, melyeknek egyike Terézia (ma is), másikat pedig József (Arpád) utcának neveztetett."

5 A városba tömörülő céhes ipar vonzotta a mesterlegényeket, akiknek 3 éves vándorlást és munkát kellett igazolniuk. Ha szakmabeli mesternek eladó lánya volt, igyekeztek beházasodni, mert ez megkönnyítette a „céhbeállást", és így itt maradtak a városban. Ezután házra, műhelyre volt szükségük. A város vezetésének házhelyeket kellet ezért a falakon túl kialakítani. Mivel Esztergomban ebben az időben négy különálló városrész volt, így a szabad királyi város csak délkeleti irányban tudott 1 Dercsényi Dezső - Zolnay László: Esztergom. Bp., 1956. 34. 2 Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város múltjából. Esztergom, 1892. 35. (Továbbiakban Villányi) 3 Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica sanctio korában. Bp., 1896. 277. 4 Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957. 28. 5 Vályi András: Magyarországnak leírása. I. Buda, 1796. 365.