Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1719-1722 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 13. (Esztergom, 2005)

ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1719. év

253. (X.108.) Grabmajer Simon írnok és német iskolamester éves fizetését harminc forintról negyven forintra, két öl tűzifáról négy öl tűzifára, négy szapu gabonáról hat szapu gabonára és két akó sörre emelték. Mindezeket már az 1719. évre is kifizetik neki. 1719. szeptember 9. 254. (X.108.) Némethy János elhunyt plébános végrendeletével kapcsolatos összes iratot átadták Szkacsányi Jánosnak, az egyház gondnokának és helyettesének, Kovács Istvánnak. 255. (X.108.) Szkacsányi Jánosnak és Engler Jakabnak, az előző évek kamarásainak visszaadták azokat a kötelezvényeit, amelyekben ígéretet tettek arra, hogy a kamarási hivataluk alatt a városnak okozott károkat megtérítik. 256. (X.l09.) Figyelmeztetik a hadnagyot, hogy a katonaság fejezze be az erőszakoskodásait, mert nemrégen a halászokat verték meg a katonák, a halakat pedig elvették tőlük. 257. (X.109.) Figyelmeztetik Kuklánder özvegyét a Szentkirályi-sziget ügyében. 258. (X.109.) A bognárok (vietores) a négy és egy akó közti hordókat ötven dénárért, a hat, hét, nyolc akós vagy ennél nagyobb hordókat negyven dénárért árulhatják. Amennyiben ezt az árszabást nem tartják be, a város elkobozza az árusításra szánt hordókat. A hordóabroncsokat nyolc dénárért árusíthatják. 259. (X.109.) A halak árszabása a következő: a rutta-nak nevezett halat 15 dénárért, a kecseghe-mk nevezett halat 10 dénárért, a czompo-nak és süllü-nek nevezett halat 8 dénárért, a kárász-nak nevezett halat 6 dénárért árusíthatják. 260. (X. 110.) Hueber Vitus sörfőző ügyében elhatározták, hogy ahányszor rossz minőségű sört főz, és ezzel a várost megkárosítja, 12 forint büntetésre ítélik. 261. (X.l 10.) Vim Albert panaszkodott, hogy Campion szenátor kocsmájában a feleségét inzultálták. 262. (X.l 10.) Gruber Antal Mihály az esztergomi káptalan prefektusától visszatérve elmondta, hogy a prefektus a városi polgárok négy szekerét és tizenhat marháját vissza fogja adni azzal a feltétellel, hogy a város a jövőben mindig pontosan fogja fizetni a tizedet.