Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1719-1722 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 13. (Esztergom, 2005)

ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1719. év

A kamarás számadásainak ellenőrzésére Reisel Jeremiást, Turóczy Jánost, Valter Pált, Gombkötő Pált, valamint a teljes belső tanácsot jelölik ki, akik előtt Hersics Ferenc a következő szerdán (február 15.) fog számot adni. 26. (X.8.) A tiroli Landek városból származó ifjút, Zangerle Jánost a szokásos eskü letétele után a város polgárai közé felvették. 27. (X.8.) A Fehér Hegyekből (albis montis) származó Habárt Jánost Esztergom városban már többször lopáson kapták, amit ő maga is elismert. Ezért a városi tanács úgy határozott, hogy a szalonna és az ónedény eltulajdonításáért a következő pénteken nyilvánosan tizenöt botütést kap, és a városból száműzik. Ha a jövőben még egyszer elfogják a város területén, harminc botütést fog kapni. Ha ezek után harmadszor is a város területére lép, a legszigorúbb büntetést kapja. 28. (X.9.) A kecskeméti származású Nagy Erzsébetet lopással vádolják. Csukás Katalin, Fári János Szered városából származó szolgálólánya elmondta, hogy Nagy Erzsébetet borért küldték hozzájuk, és amikor senki nem volt a szobában, Erzsébet kinyitotta Fári úr szekrényét és onnan kivett kilenc forintot, egy máriást (marianum) és egy süveget. Kapralicska Zsuzsanna rajtakapta a tolvajt, aki megpróbálta azt letagadni, majd két társával együtt a süveget eladták. Ezt követően a kocsmában fogták el őket. A városi tanács úgy döntött, hogy Nagy Erzsébetet tizenöt botütésre ítéli, amelyet a nyilvános büntetőhelyen végezzenek el, majd száműzik a városból. Csukás Katalint pedig, mivel az esetet nem jelentette rögtön, és így bűntárssá vált, húsz ütésre ítélik, amelyet a városházán hajtanak végre. 29. (X.10.) A szlovák nemzetiségű, Pozsony megyei Csépányfalváról (Stephanova) származó Belkovics Jánost azzal vádolják, hogy - bár van egy felesége - egy férjes asszonyt megszöktetett, és azzal hosszú időn keresztül együtt élt. Belkovics elmondta, hogy első felesége valóban nem halt még meg, de elhagyta őt, és nem tudja, jelenleg hol van. Ezek után találkozott második asszonyával, akivel 1718. november 25-től 1719. január 5-ig Gyöngyös városában együtt élt, de azt nem tudja, hogy ez az asszony hogyan szökött meg az első férjétől. Ezután kihallgatták az Esztergom megyei Mogyorós faluban lakó Kádvan Jánost, aki bemutatta egyrészt a marcali és kurtakeszi plébános, Wenczel István bizonyságlevelét, másrészt Mogyorós falu levelét, amelyek bizonyították, hogy Kádvan János mindig jól viselte magát, de Apollónia nevű felesége már háromszor is megszökött a házasságból. A városi tanács úgy határozott, hogy az Apollónia nevű asszonyt is ki fogja vallatni az ügyről, és azután hozza meg végső döntését.