A Palásthy család levéltára 1256-1847. Kutatási segédlet - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 7. (Esztergom, 2001)

Előszó

Esztergomi Főkáptalan hiteleshelyi levéltárának adta át örökös letétként. A hiteleshelyi levéltár részeként került azután a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának örizetébe, és a család még élő tagjainak beleegyezésével a hiteleshelyi levéltár visszaszolgáltatása után is itt maradt. A sok költözés, változás egyetlen levéltári anyagnak sem szolgál előnyére, nem használt a Palásthy család levéltárának sem. A mintegy száz évvel ezelőtt létrehozott rendszer az idők folyamán felborult, az a két protocollum pedig, amelybe Palásthy Pál az iratokat sorrendben bemásolta, elveszett. A régi rendszer rekonstruálása során szembesültünk azzal a problémával, hogy Palásthy Pál rendezése során nem vezette rá az iratokra a megfelelő jelzeteket, ezek csak az iratokat összefogó kötegeken szerepeltek. Az iratok egy részén található jelzet egy korábbi, valószínűleg 18. századi rendezés eredménye. Mivel tehát az iratokon nem volt jelzet, a rendezéshez használt segédlet pedig elveszett, szinte lehetetlen volt a Palásthy által létrehozott rendszer helyreállítása. Egy új, tematikus rendezésre volt szükség, amelyet a család különböző ágainak iratanyaga alapján próbáltunk meg felállítani. Ez a rendszer a családfa leszármazási rendjét követi, azaz a család legidősebb férfi ága került első helyre, ennek az ágnak kihalása után következik a legközelebbi férfi rokon ágának leírása. Az új rendszerben új jelzetekre is szükség volt, a családi ágakat magukba foglaló állagokban az iratok az időrendet követve folyamatos számozást kaptak, például a 4. állagba (Palásthy család dunántúli ága) tartozó 14. számú irat jelzete a továbbiakban 4/14. Ha egy azonos témában több irat is keletkezett, az összes ide tartozó számot feltüntettük, tehát a 6/1-3. szám alatt három különböző, de azonos témájú irat található. A Palásthy család története 1281-ben kezdődött, amikor a család nemességet nyert IV. László királytól, majd birtokai központja, a Hont megyei Palást után felvette a Palásthy nevet. Az ősi birtokok közé tartozott még a szintén Hont megyei Alsó- és Felsőrakonca, Keszihölc, de jelentékeny birtokrészek voltak még a szintén Hont megyei Dacsólámon, Egyházasnényén, Szuhányon, Drénón és Litvarcon is. A család már a középkorban több ágra szakadt, Pous comes és Leustak ágára, de a 16. század végén már csupán az utóbbi ágnak voltak férfileszármazottjai. A Leusták ágba tartozó, 1405 körül élt Mezőkeszi Cheke István fiának Palásthy Miklós fiának Andrásnak leszármazottai Nyitra megyében szereztek maguknak jelentősebb birtokokat, bár a Hont megyei ősi birtokokra is igényt tartottak. Ebbe az ágba tartozott a török fogságba esett Palásthy György is, akinek börtönből írott levelei nyomtatásban is megjelentek, valamint Palásthy Pál püspök, aki többek között a Palásthyakról írott három kötetes munkájával tette nevét emlékezetessé. Palásthy Miklós másik fiának Tamásnak fia Balázs és annak leszármazottjai alkották a család Dunántúlra szakadt ágát. Balázs unokája György szerezte meg a Vas megyei Litert, Szentgyörgyöt és Papvásár pusztát, valamint anyja, Thury Borbála révén a Hont megyei Középtúr egy részét. A dunántúli ágból származó Palásthy László azután a 18. század elején visszaköltözött Palástra, és itt született