Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)

Dokumentumok

Szabadságunkat veszély fenyegeti! Egy szó hangzik most hazánk bérczein völgyein keresztül, egy hang rezg minden honfi, minden honleány ajkán, egy hang tölti &’ levegőt, a sziveket: „Jónek a barbárok!“ S hangzik hatalmasan, szívrenditve, miként hangzott Attica tércin, midőn először taposta o perzsa zsarnok tengernyi serge; miként hangzott Hóma halmain, midőn a vad gallok féktelen árja minden gátot törni, minden ellenállást nevetni látszott; miként hang* zott Helvetia bérczein, midőn merész Károly fény és dicsőségben úszó lovagserge tipor­ni jött a világ legcsendesebb népének ártatlan szabadságát; miként hangzott Anglia part­jain, midőn a spanyol „meggyózhellen armada“ vitorlái a tenger színét halottlepelként borították. Nem félelem, nem kétségbeesés hangja az, nem kell annak lenni, nem lehet az. A magyar nemzet, mellynek vedel egész Európa bámulására keleten és nyugoton, éjsza­kon és délen lobogtatták a szabadság és győzelem zászlóit, bízhaük erejében, iigye szent­ségében, s fial bátorságában; ki annyi ellent ledöntött, nem félhet egy új ellenségtől; ki annyi viharral daczolt, nem lehet gyáva. Min tört meg a perzsa világűr tengernyi zsoldoshada! min a dühös gallok fékte­len árja! min a merész burgundi vas serge a büszkesége? min a meggyőzhetett arináda árboczerdeje? — Egy nép elszántságán. Illy nagy elszántság hangja rengjen hazánk bérczein, hangozzék minden ajkon, rezgje át a szívek húrjait! Midőn a nagy napnak csillaga hanyatlott, a perzsa czár háromszáz ezer zsoldosa egy maroknyi polgárhad előtt minden szélnek futott; a gallok sáakaserge arány helyett vassal fogadtatván szét volt tiporva; a svájczl nép mellei utat törtek a szabadságnak , s a büszke fejdelem és büszke lovagjai vérben fetrengtek; a szabadság Vitorlái lobogtak, a szabadság szele fútt — ■ a meggyőzhetett armáda nem volt. Győzni vagy halni, ez a szabad népek jeligéje, a győzelem varázs szava. Nézzünk saját múltunkra! nem a Hunyadiak, Dobók és Rákóczyak messae tunt Idejére, hanem azon korra, melly kormányzóink a vezéreink neveit a csillagok közé szőt­te. Hova lettek a hlu Jellacaics, a városromboló Wlndischgratz bérenezhadai 1 hova Wei­den és Wohlgemuth olasz vértől párolgó babérjai? hova az osztrák császárok százados ha­talma)— szétporlottak a magyar nemzet elszántságának szikláján. Az új ellenség nem gyakorlottabb, nem bátrabb annál, kit hadaink letiportak; a sergek , mellyek ellenünk küldetnek, nem számosabbak, mint szabadságunk lelkes védői, vezéreik híre elhalványul azon nevek fényénél, mellyeket győzelmeink lapjai halhatlanítanak; a félelem, mcllyet vadságtik költ, gyengébb azon gyűlöletnél, mellyel Európa minden ajkú, minden vallásu népei a szabadság gyilkosai iránt éreznek. Kicsiny de bátor volt a had, melly Afhon népót regitó Marathon napján, bátrabb a haza spártai Ifjúsága, melly a szabadság mellett vérzik és győz! 8 a szolgaseregek kö­rül és megettük fenyegetve lebeg a szaggatott Lengyelhon szelleme, melly bőszéit liheg és állatid Varsó, Krakó és Lemberg hóhérjain! l’hilippiné! találkozni fognak.— S ott nyugoton, várva várja seregünket a birodalom lenyügzött, legyilkolt fővá­rosa, mellynek hős fiait a magyar nemzet, ha menteni nem, de boszúlni tudta a tudni fogja. Veszélyben a szabadság! - falragasz 1849. június 27-ről 226

Next

/
Thumbnails
Contents