Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)
Dokumentumok
Mentül fellebb emelkednek, annál messzebb szándékoznak menni; de egyáltaljában egy fa magosságánál feljebb nem emelkednek, Augusztus közepe táján inkább a szél ellen szoktak menni, és ekkor csak abban igyekeznek, hogy tojásaikat lerakják és magokat táplálják, és jaj annak a vidéknek, a mellyen illyenkor letelepednek! mert azt nem csak azon az őszön, hanem azután való esztendőben is pusztítják, mivel a kikelő ifjú sáskák az új vetéseket, füvet és leveleket, nem különben mindenféle ért gabonát megrontván és elpusztítván, mind az embereknek, mind az állatoknak legnagyobb ellenségeivé lesznek, harapások nagyon érezhető, a párosodás idjén önnön magokat sem kímélvén az egymástól kapott sebek miatt elvesznek. - Vándorló sáskáknak szarvai alig három negyed hüvelyknyi hosszaságúak; nagy és vastag fejők hasonlít a lófőhöz, homloka kerek, álkapczája testszínű, a főnek két felén, közel az álkapczához, két nagy kék sötét folt vagyon, a nyakukon hosszában vagyon egy vékony vonás, a nőstényeken barnás. A melle, mellyet a nyak csigája egy kevéssé eltakar, széles, két felül pedig zöld és ollyan lágy, mint a bársony, egy átaljában a színekben nagyon különböznek, mellyet vagy az éghajlat, vagy a különbféle szinűeknek egymással való párosodás okozhat, azonban ősz felé setétedni szoktak. Két hosszú szökő lábuk a többi 4. lábukkal együtt, mellyeknek a végén két köröm vagyon, majd veresek, majd halovány test színűek, czombjuk majd csak a felső részekben zöld. Négy szárnyuk ollyanok mint egy födél, a belső szárnyak alkalmasint keskenyek, amellyek a bakoknál a testnél jóval hosszabbak. Halovány sötét színű felső szárnyukon sok sötét fekete, különbféle nagyságú és formájú petyek találtatnak, ezen felső szárnyak eltakarják a többi széles és öszvebonyolódott legyező formalag öszve ránczolt szárnyakat, mellyek fainabbak, mint a felső szárnyak. Olly sebességgel repülnek, hogy csendes időben egy nap öt mértföldet is elmennek; rendszerint a szél viszi őket; de ez, ha csak nem igen nagy, ellenében is szoktak repülni. Azon csikorgó hangot, mellyet a bakoktól halhatni, nem csak a két felső szárnyaikkal, hanem a két szökő lábaikkal is okozzák, midőn ezeket sebesen a szárnyaikhoz fenyik. [...] 135
