Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)
Dokumentumok
Esztergom vármegyében az örökös főispánság intézménye működött, s ezt a mindenkori esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása töltötte be; a forradalom előtti években tehát Kopácsy József, aki 1847. szeptember 17-én elhunyt, utódját pedig a márciusi eseményekig nem nevezték ki, így a szék ebben az időben üresedésben volt Prímása nem lévén az országnak, az egri és a kalocsai érsekek pedig betegségük miatt az 1847 novemberében megnyílt országgyűlésen nem jelenhettek meg, az a - talán egyedülálló - helyzet állt elő, hogy a főrendiházban István főherceget, mint új nádort, a Szatmárból érkezett - akkor még alig ismert, de lévén a jelenlévő főpapok között a rangidős - Hám János köszöntötte, aki akkor 66 éves és már 20 éve püspök. Hogy ennek a felsőházi köszöntésnek volt-e valamilyen szerepe abban, hogy néhány hónappal később, 1848. július 1-jén 11 órakor épp István nádor közli vele hivatalosan, hogy kineveztetett esztergomi érsekké, és így Magyarország hercegprímásává, forrásainkból nem derül ki. Az viszont közismert, kinevezése megerősítést soha nem nyert, esztergomi székét nem foglalhatta el, így Esztergom vármegye az egész forradalom és szabadságharc alatt főispán nélkül vívta meg sajátos harcát. Hám János az 1849. július 17-én keltezett feliratában lemondott minden, újabban kapott címéről: „[...] kijelentem továbbá, hogy az esztergomi érseki székre vonatkozólag semmi jogom, se érdemem nincsen; a netalán vélt jogról pedig önként lemondok. [...]" Esztergom majd csak 1850-ben, Scitovszky János személyében nyer érseket. A megyét ekkor már az új, úgynevezett megyefőnöki intézmény vezeti, Jagasics Sándor megyefőnök személyében. De vele még addig is lesz alkalmunk találkozni... 46. Esztergom, 1848. május 25. Esztergom megye bizottmánya a felelős kormány támogatására szólítja fel az ország valamennyi megyei hatóságát Kedves barátink s atyánkfiái! Midón átalakulásunk, s hosszú sóvárgás után kivívott nemzeti szabadságunk az egész magyar nemzetre kiözölendő áldását rend, és békében reménylénk élvezendhetőnek, midőn hittük: mikint a magasztos eredményű forradalom indokai megszűnvén, s a lázas kedélyek özöne rendes medrei közé vissza térvén, köz bizodalmon alapuló hatalom által törvényszerint kormá- nyoztatandunk; akkoron méltó agállyal szemléljük azon eseményeket, mik Pesten, a haza szívében törvényes korlátokat túl hágva, a rend, és béke felbom130
