Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Dr. Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek)
Dr. Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek) A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel nincs mód a perszonáluniókat létrehozó politikai mozzanatokkal, családi aspirációkkal foglalkozni, hanem elsősorban arra kell összpontosítani, miként alakultak ki és nyilvánultak meg a két nép és vezetörétegei mentalitásában hasonlóságok vagy éppen párhuzamok, hogyan bontakozott ki az egymásrautaltság századokon át megújuló, ma is élő tudata. A magyar kancelláriában tevékenykedő történetíró, Küküllei János már utalt a nemesi ideológia társadalmi hordozóira, amikor Nagy Lajos koronázásánál kiterjedt a kiváltságolt rétegekre: a mágnások, előkelők, lovagok és nemesek közösségének akaratából történt. Az Anjouk alatt már külön rangot jelentett az udvari vitéz vagy lovag (aulae regiae miles), akiknek ügyeiben a király személyesen elnökölt a becsületbíróságon, akikre különösen bonyolult ügyek vidéki felderítését vagy megoldását bízta, olykor a királyi tanácsba is bebocsátotta. Emlékezetes Nagy Lajos 1351. évi törvénye, ami jelentős volt a nemesi szabadságok és tulajdonjogok megerősítésében, de vajon volt-e létrejöttében törvényalkotói szerepe az érintett alsó nemességnek? Nem lehetett kifejezési hiba, hogy Pór Antal történetíró, az országgyűlési határozatot Lajos rendelkezéseként fogalmazta meg. A törvény maga azt mondja, hogy „az ország előkelőinek és nemeseinek gyűlése és összessége" mint kérelmező járult a király elé, a nápolyi hadjáratokban mutatott szolgálataira hivatkozva, s kívánságuknak, Lajos „követve anyánk akaratát és báróink tanácsát" adott helyt. Erzsébet, a lengyel születésű anyakirályné tehát nagy szerepet játszott benne, viszont a forrásban nincs szó az alsó nemesség aktív szerephez jutásáról. így azután a magyar uralkodó úgy érezte, nincs is kötve a törvény minden szavához. Az egyházi tizedekre vonatkozó 6. cikkelyt a pápa beavatkozására Lajos 1352-ben módosította, és erről a nemességet csak utólag értesítette, ráadásul egyházmegyénként és nem a nemesi vármegyén át. Mégis hivatkozott egy udvari gyűlésre (in congregatione nostra Bude, ubi nostra residentialis curia celebrata). A vámokat illető 8. cikkelyt pedig kivételeket téve utólag gyengítette. A tendencia mégis a nemesség egységesülése és számának gyarapodása volt, s ez a folyamat akkor is tartott, amikor Lajos már lengyel király volt. Somogy vármegyében 1372-ben és 1374-ben szó esik a királyné hadakozó nemes jobbágyairól (nobiles iobagiones reginales exercituantes; iobagiones exercituales domine regine). A nemességbe emelkedés követelménye volt a hadi szolgálat. Nagy Lajos ennek gyarapítására adott birtokot és nemesített 1374-ben (ut numerus augeatur bellatorum). Turóc vármegyében 1380., Veszprém vármegyében 1382. évben került sor nemesítésre. Árva és Liptó vármegyében feltételes (conditionalis) nemeseket 1382-ben országos nemessé emelt az uralkodó. Magyarországon a köznemesség még lezáratlan kialakulási folyamatának tulajdoníthatjuk, hogy politikai uralmáról és másokra is ható mentalitásáról még nem beszélhetünk a XIV-XV. század fordulóján sem. Összehasonlításra alapot ad, hogy Nagy Lajos más országnak is élére került és Lengyelországban Magyar Lajos lett. Előbb Litvánia elleni hadjáratokban tett szolgálatot az északi
