Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
koronának így e jómódú, kézműiparral, kereskedéssel foglalkozó oppodiumok már 270 éve nem tartoztak Magyarországhoz és a „Grafenstuhl "-nak nevezett tartományi gyűlésen választott gróf, a nagyhatalmú herceg Lubomirski család volt a sztarosztája. A lengyel seregek 1683 őszén több alkalommal is beavatkoztak a szomszédos magyar megyék csatározásaiba. Október 4-én a lengyelek betörtek Árva megyébe és váratlanul megtámadva az Árva várát ostromló kurucokat 200 vitéz fejét vágták le és tűzték karókra az erődítmény körül, ezzel felszabadították a várat. A támadók azonban nem kímélték a parasztnépet sem, 27 falvat felperzseltek, sok embert levágtak, asszonyokat becstelenítettek meg, elhajtották a marhákat, hatalmas zsákmányt rabolva kivonultak. November 1-én öt ezer litván fegyveres érkezett Podolinba, szabad elvonulást kérve királyukhoz, Sobieskihez, aki akkor éppen Esztergomban tartózkodott, de az engedélyt nem kapták meg. Mindenesetre Podolinban maradtak, itt várták be Lubomirskit, aki november 22-én érkezett a városba 2000 lengyel katonával. Az egyesült seregek rögvest megtámadták és kifosztották a Görgeyek ősi fészkét Toporcot valamint Kislomnicot. Csáky István főispán és generális is a lengyelekhez csatlakozott és Lubomirskival együtt felszólító levelet írt Lőcse városának és a kurucpárti Szepes vármegye közgyűlésének, hogy adják meg magukat és térjenek Lipót császár és király hűségére. A hadiszerencse átpártolása miatt óvatossá vált város és vármegye jónak látta elküldeni tárgyaló követeit, de leszakadt a kocsijuk, ezért visszafordultak. A császári seregek által tűzzel, felégetéssel fenyegetett Késmárk városa november 24-én megadta magát, és letette a hűségesküt Lubomirski herceg előtt. December 4-én a lengyel királyt kísérő Dünewald német seregei Iglóra érkeztek, ahol a litvánok csatlakoztak hozzájuk. Másnap, 5-én a németek feltűntek Lőcse előtt és egy kürtössel megadásra szólították fel a várost. A november közepén kinevezett kuruc parancsnok, Rády László azonban ezt visszautasította. Hain Gáspár leírja, hogy a császáriak két majd négy közepes méretű ágyúja egy héten át néhány lövéssel ijesztgette a várost, több házat megrongálva, felgyújtva. December 11-én a város kapitulált, a főbíró és a tanács átadta a generálisnak a város kulcsait, a 200 lovas és 652 kuruc pedig útravalóval ellátva kivonult a városból. A következő két napon a város előjárói majd a teljes polgárság is hűséget fogadott Lipót császár és királynak, de a meghódolt városnak ezer dukátot is kellett fizetnie és vállalnia kellett 1500 német katona befogadását, ami óriási terhet jelentett. 18 A lengyelek, litvánok és kozákok azonban már nem akartak Magyarországon maradni, ahogy mondták, „elvesztették a szívüket a magyar föld iránt", bár a Szepességben megvethették volna a lábukat. A december első hetében még Eperjes alatt táborozó Sobieskinek december 9-e előtt meg kellett ostromolnia az egyik magyar szabad királyi várost. Kisszebent, míg 12. és 14. között végre befogadta a fáradt hadaikat a lengyel birtokban lévő Lubló. A Bécset, Esztergomot és Szécsényt felszabadító, Vácot megostromló diadalmas sereg december 14-én Lubló mellett vonult ki az országból és Stary Sáncz felé vette útját. A világraszóló győzelmet arató király itt, 15-én találkozott újra szeretett feleségével és a hazaérkezés diadalmenete után Krakkóban tölthette a karácsonyt a család. 1684. március 5-én XI. Ince pápa, I. Lipót császár, Sobieski János és a Velencei Köztársaság a török elleni harcra megkötötték a Szent Ligát. A hadjáratok anyagi eszközeit a 18 HAIN GÁSPÁR: Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Budapest, 1988, Magyar Hírmondó.; BAL JEROMOS: Szepesvára története. Lőcse, 1914. 88. p.
