Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
kezett, Szécsény elé ért. Szükségesnek látta, hogy ezt az Érsekújvárnak Budával és Egerrel való összeköttetése miatt fontos, Esztergomnál is szebb házakkal és két mecsettel ékesített, „kétezer törökkel fertőzött" várost illetve a mély árkokkal, tölgyfa palánkkal sőt kőfallal kerített, 20 nagyágyúval és 1200 szpáhi és janicsár által védelmezett várat, amely elegendő élelemmel, lőszerrel és takarmánnyal ellátott erődítmény volt, a keresztény ügy védelme és a templomok makulátlanságának helyreállítása érdekében visszafoglalja. Miután sikerült meghódítani a helyet és megkímélte a „nyomorult, könyörgő törökök életét", intézkedett az erőd császári védőrséggel való megerősítéséről is. Említést tesz arról is, hogy „ két másik, Szécsényhez közeli erősség, Hollókő és Buják [török védői] miután megtudták, hogy Szécsény városát bevették, alázatosan hozzánk járultak, és önként átadták ezen helyeket". Ez úgy történt, hogy november 13-án a király két csapatot küldött e kis várakhoz akik az úton szembe találkoztak az ottani török agáknak a megadás felajánlása végett Szécsény felé már elindult követeivel, akikkel úgy egyeztek meg, hogy fegyvereiket megtartva málhástul Egerbe vonulhatnak vissza. A Szécsényben ellenállás után kapitulált török védőkkel a következő napokban egyezséget kötöttek, miszerint a 800 janicsár és 500 szpáhi menetoszlopban, de fegyverek és málhák nélkül szabad elvonulást kapott Pest felé a feleségekkel és gyermekekkel együtt. A lengyel, litván, kozák és német csapatok Szent Márton ünnepe után három napig Szécsényben maradtak. Végre elegendő élelmet és abrakot találtak és némi pihenőre is rászolgáltak mind a vitézek, mind lovaik. Az egész sereg téli elszállásolására azonban nem volt elegendő sem az itt talált sok élelem, sem a kincset érő takarmány. November 14-én ünnepi eseményre került sor. A királyhoz és a kíséretében lévő világi és egyházi előkelőségekhez csatlakozott az időközben megérkezett Kazimierz Jan Sapieha, a Litván Nagyfejedelemség nagyhetmanja, továbbá Jan Ogiński tábori hetman és más litván urak is, akik seregeiket néhány mérföldre hátrahagyták. (Néhány hónappal később a nógrádi nemesség vezetői azt panaszolták, hogy „Szécsény ostroma után a litvánok minden jószáguktól és élelmüktől megfosztották a megye lakosait. ") Az ő részvételükkel került sor a két visszafoglalt templom felszentelésére. Az egyik nyilván a ma is ritka műemléki jelentőségű 14. században épült gótikus ferences kolostortemplom volt, a másik a közelmúltban feltárt rom, amelyet 1663 előtt ismereteink szerint az evangélikusok használtak. Az ünnepélyes Te Deum során a sok nemzetbeli katolikus keresztények énekkel adtak hálát Istennek a győzelemért. A lengyel tüzértiszt szerint Thököly megbízottjai (nevüket nem említi, sajnos) is megérkeztek, közbenjárást és protekciót kérve a király őfelségétől. 5. A szécsényi és bujáki őrség katonai szerepe és sorsa 1684-ben A szécsényi vár gyakorlatilag sértetlenül került a császári és királyi seregek kezére, így intézkedni kellett megfelelő nagyságú őrséggel való ellátásáról. Nos, Szécsény első parancsnokává egy Somkrefeld nevű commendans-t neveztek ki, vicekapitánya pedig egy kipróbált magyar katona, Disznóssy-Horváthy Ferenc lett, aki 1677-ben Vas megyében az „imprérium-beli horvátok kapitánya" volt, 1682-ben Bercsényi Miklós alatt szolgált a nádori hadak 4. regimentje kapitányaként, most pedig 300 horvát huszár kapitányaként szállásolt be.
