Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

sebb török várak - Buda, Érsekújvár, Nógrád, Eger - fokozatos körbekerítését és elszigetelését. Szécsény felszabadításának történetét hiteles korabeli források örökítették meg. Sobieski Szent Márton napján, november 11-én feleségéhez írt levelét Szécsény alatt keltezte. A részletes beszámolót Körmendy Adrienne segítségével készült magyar fordításban már kiadtuk, ezért itt csak összefoglaljuk. Sobieski azzal kezdi elbeszélését, hogy kísérői azt mondták volt neki, hogy Szécsény egy poros, kis hely, amelyet nem is védenek és az őrség azonnal széjjelfut, nem fog védekezni. Mivel azonban el kellett haladnia a vár mellett, haditanácsot tartott a kozák hetmanokkal és a német tábornokokkal, támadják-e meg az erősséget, vagy menjenek el mellette. Két ellenszavazattal az utóbbit javasolták. A király mégis kiküldte fiát a családban Fanfaniknak becézett Jakab Lajos (Jakub Ludwik) herceget, főtisztjei közül Marcin Katski lwowi és Marcin Zamoyski lublini vajdákat továbbá gr. Johann H. Dünewald császári és Wolfgang Ch. Trux brandenburgi generálisokat, hogy derítsék fel a helyet és kinyilvánította, hogy a Hadi szabályzattal ellenkezik kikerülni egy olyan várat, amelynek hetyke őrsége nem akar sem odébb állni, sem megadni magát, kivált mivel ő maga, a király is (en personne) jelen van. Különben is a hadjárat évszaka véget ért és a zord idő állandósult, ezért, ha másutt nem sikerül „akkor itt, ehelyütt fogunk áttelelni, az ellenség határvidékén, ahol van elegendő széna és élelem is. " Amikor a havas esőben a város alá értek, meglepetéssel, látták, hogy teljesen más, mint ahogy korábban jelentették. „Előttünk egy nem kicsiny város, teljesen török módra épült, amilyent még nem láttunk. Két mecset van benne, más tornyocskák és díszek egész sereggel, mindemellett nagyon jó erősséget találtunk kettős palánkkal, árokkal, falakkal, nagy bástyákkal, a dombon meredek lejtőkkel, 21 néhány ágyúval. 560 szpáhi lovasa van, a gyalogosokhoz, a szokásos garnizonhoz és az itteni lakosokhoz, akik mind törökök az egri pasa az innen 8 mérföldre fekvő Egerből másfél héttel korábban még egy janicsár agát is küldött, háromszáz válogatott janicsárral. Látván a sáncokat ilyen jól megerősítve, a mieink azonnal, mind elkezdtek panaszkodni és a reményt elveszteni. " A törökök ágyúzással fogadták a várhoz közeledő keresztény seregeket. A gyalogos és dragonyos csapatok megálltak az Ipoly felé lejtő, Strázsapartnak nevezett kb. 20 m szintkülönbségü lejtő alján, a vár keleti és déli oldalán a visszavonuló törökök megkezdték a külváros és a pajták felégetését, amivel jócskán megnehezítették az ostromlóknak a vár falainak a megközelítését. A király ekkor öt kozák atamánt parancsolt előre, hogy embereik a külvárost megvédjék a tűztől. A bátor kozákok egy füst alatt nemcsak a külvárost, hanem az első palánksort is elfoglalták és kitűzték keresztes zászlójukat. Északról is megindult az előnyomulás és minden ágyú működésbe lépett. Dünewald generális seregei, akik Felső-Magyarországon, Thököly birodalmának szívében akartak téli szállásra vonulni, szintén előnyomultak, de egy kissé hátrébb voltak. E hadmozdulatok során elesett néhány kozák, de mindössze három órányi ágyútűz után a törökök kiűzték a fehér zászlót és kezeiket a sáncra téve kegyelmet kértek. János király ekkor megparancsolta a tűz beszüntetését. Mire a vár parancsnoka a török bég, továbbá az egri janicsárok agája és két muzulmán pap követségbe jöttek és „diszkrécióval", vagyis a győztesek szabad döntésével megadták magukat. Kérték, hogy vezessék őket a királyhoz. A lengyel kifejezés szerint remegtek mint a halak, földre borultak és az uralkodó ruhája szegélyét csókolgatták. A lovagias lengyel uralkodó kijelentette: „Bírjátok a szavamat, de haragszom, hogy nem adtátok meg magatokat már tegnap. " A törökök azt felelték: „A vezír