Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

beszélő diplomata, Thököly fő török bizalmasa parancsnokolt. Egyidejűleg ezer lengyel a Pestre vezető úton fekvő Vác török erőssége ellen indult. Ha a várakat (Festungen) ekkor még nem is vették be a keresztény katonák, a külvárosokat (Síádte) sikerült sarcra kényszeríteni.

6 Hideg és nagyon esős lett az idő, gyorsan dönteni kellett a téli szállás felől. Ismeretes, hogy Sobieski fiát, Jakub herceget már évek óta egy trónhoz akarta juttatni, ezért Brandenburggal háborút is viselt. Esztergom bevétele után felelevenült benne, hogy e trónus a magyar vagy az erdélyi is lehetne. Titkos céljai elérése érdekében ezért magyar földön akart telelni és a következő évben innen kívánta folytatni a hadjáratot Buda visszahódítására. A császári tábornokok és bécsi főhivatalnokok azonban megszimatolták e terveket és átláthattak a szitán. A lengyel és császári sereg elérte az Ipolyt és november 3-5. között, Ipolyság (Sáhy) mellett a fővezérek sátorában döntő haditanácsra került sor a téli szállásról. Sobieski itt közvetítette I. Lipót császár megbízottjai felé az általa még mindig szinte csorbítatlan régi barátsággal kezelt Thököly - követei, Absolon és Homonnay útján megbeszélt tárgyalási és behódolási feltételeit. A kuruc vezér a Theatrum Europae krónika és Boethius szerint III. János útján kérte, hogy 1. egész Magyarországot helyezzék vissza megsértett politika jogaiba és vallási szabadságaiba, 2. ö és hívei kapjanak amnesztiát a felségsértés vádja és a fej- és jószágvesztés büntetése alól, kapják vissza elkobzott birtokaikat, 3. ő maga pedig szuverén fejedelem maradjon és 4. élete végéig bírhassa Felső-Magyarország 13 vármegyéjét. Ennek fejében ő és hívei teljesen elszakadnak a portától és alávetik magukat a császár és királynak. A szerződésért a garanciát a lengyel király vállalta, azonban előbb a hadvezérek, Károly és Stahremberg, később a közvetlen megkeresésre maga I. Lipót is „teljesen visszautasították" e kívánságokat. Jakab herceg trónigényeiről tudomást szerezve Buonvisi pápai követ sem támogatta Sobieskit. Nem valósultak meg a krakkói király saját tervei sem. A lengyelek nem telelhettek át magyar földön, a legkevésbé a kincstári pénzügyek számára kulcsfontosságú bányavárosokban, ahová a császár hű német csapatait irányították. A lengyel-litván-kozák seregek szálláshelyét pedig Boethius szerint Wolhiniában és Podosieben - tehát lengyel földön jelölték ki. E vereséggel felérő határozatot János király november 5-én írt levelében olyan kíméletesen hozta szeretett felesége, Marie Casimire de la Grange D'Arguin tudomására, hogy már elváltak a császáriaktól, de míg azok szerencsések, mert a közeli bányavárosokban lesz a szállásuk, nekik még sok mérföldet kell a törökök végvidékén menetelni, miközben állandóan esik a havas eső és a kis patakok is nehezen legyőzhetök és még szembe találják magukat egy Szecin nevű török erődítménnyel is. A császári csapatok november 6-án szedték fel táborukat és a bányavárosok védelme valamint a budai és érsekújvári törökök levelezésének elvágása érdekébe elsőként a Balassák ősi várát, Kékkőt foglalták el. 6 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád... 12. p.