Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

emberi kapcsolatai okán. Thököly és kurucai is érezték, hogy Erdély és a török mellett Lengyelország lehet a támaszuk.

2 Thököly birodalmához, a felső-magyarországi 13 vármegyéhez csatlakozott 1682 őszétől, Fülek elfoglalásától és elpusztításától kezdve Gácsba költözött nemessége behódolásával három az ország közepén fekvő megye, Pest-Pilis-Solt, Heves-Külső Szolnok és Nógrád is. E vármegyék voltak a kurucság fő fészkei. Protestáns nemeseik már a Wesselényi mozgalomhoz is csatlakoztak, de 1670-ben visszatértek a bécsi király hűségére és részt vettek az 1670. évi besztercebányai részleges országgyűlésen. Sérelmeikre azonban semmi orvoslást nem kaptak, így egyre óriásibb lett az elégedetlenség a rendi alkotmányt és intézményeket semmibe vevő, erőszakosan katolizáló és a végvári katonákat szélnek eresztő Lipót császár és királlyal és híveivel szemben. A bujdosókká lett nemesek, szegénylegények, hajdúk csak jó vezérre vártak és a török segítségében bíztak. Az 1681. évi diéta a megmaradt protestáns templomokat meghagyta ugyan a hívők kezén, de ez az orvoslás már későn jött, a sebek túl mélyek voltak. Thököly Imre 1682 nyarán - Ibrahim budai pasával megegyezve és a porta parancsára a hadjáratba rendelt Apafi Mihállyal együtt - a felső-magyarországi várak meghódítására indult. A kurucok augusztusban elfoglalták Kassát, Onódot, Szendrőt, Tokajt, Eperjest, Lőcsét, - a királypártiak kezén csak Fülek és a kis Szepesvár maradt. A rendíthetetlenül királyhü és katolikus ifjabb br. Koháry István által védett Füleket 1682. augusztus közepén vették ostrom alá Ibrahim, Apafi Mihály és Thököly Imre - Bél Mátyás szerint 90 ezer török és 50 ezer magyar fegyveresből álló - egyesített hadai. A magára maradt labanc védősereg, a három megye előkelő nemessége és a fúleki polgárok igen bátran ellenálltak. Reménytelen helyzetükben az ágyúzás 32. napján, szeptember 10-én adták meg magukat Apafinak, tehát nem a „pogány töröknek", ami esküszegés lett volna. A győztesek feldúlták és felrobbantották a büszke várat, amely így rommá válva nem lett előretolt török bástya a bányavárosokkal szemben. Ibrahim a győzelem után Felső-Magyarország fejedelmévé tette Thökölyt, aki örök hűséget fogadott a szultánnak. A három megye Füleken ülésezett nemessége nem tehetett mást, felesküdött a győztes kuruc fejedelemre. Koháry azonban nem volt hajlandó uralkodóként hódolni a kuruc gróf előtt, amiért három év várbörtönbeli rabságot szenvedett. Thököly 1682 szeptember végén immár könnyen elfoglalta a bányavárosokat és hatalma jelképenként aranypénzt veretett Körmöcön (Kremnica), ami az uralkodók előjoga3 2. A Kahlenbergtől Esztergomig Thököly, mint Felső-Magyarország fejedelme 1683. májusában régi 13 és velük szomszédos 6 újonnan meghódított vármegyéjét Tállyára hívva újra nemesi felkelést és sok adót követelt, de nemes hívei nem szívesen egyeztek bele. Mint közismert, a kurucok és az erdé2 Thököly - emlékünnepség. A fejedelem halálának 270. évfordulója alkalmából 1975. október 18. (szerk. MOLNÁR MÁTYÁS) Vaja, 1975. kötetben KÖPECZl BÉLA bevezetője és előadása Thököly a korabeli külföldi politikai irodalomban címmel 35-45. p. továbbá HOPP LAJOS: Thököly lengyel ügyeiről szóló beszámolója 46-56. p. 3 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád... 47. p. és Magyarország történeti kronológiája. II. k. 1526-1848 (főszerk. BENDA KÁLMÁN) Budapest, 1974.