Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Dr. Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek)
Lengyelországban a XIV. század végétől kezdődött meg a nemesség gyűléseinek évenkénti összehívása. Alkalmas helyül a központi fekvésű Piotrków kínálkozott. így jött létre az általános gyűlés (conventio magna) típusa. Mindkét országban volt tehát főpapi-főúri vezetés és nemesi háttér, amikor a második magyar-lengyel perszonálunió bekövetkezett. A Jagelló és Zsófia házasságából született III. Ulászló 1434-44. években uralkodott, de második országában mint I. Ulászló csak 1440-44. esztendőkben. Mégsem csak epizód volt ez a magyar fejlődésben. A nagyurak és főpapok egyik csoportja befolyására került a trónra, akiknek budai gyűlése 1440. január 18-án királlyá jelölte és főleg nagybirtokosokból álló követeket küldött hozzá. Az előd, Habsburgi Albert király özvegye, Luxemburgi Erzsébet azonban február 22-én fiút hozott a világra, mielőtt Krakkóban bekövetkezett volna a küldöttek általi választás (március 8.). Az új uralkodó április 19-én Śączban mint Lengyelország királya és Magyarország választott királya állított ki oklevelet. A választás hírével Marczali Imre asztalnokmester és Thallóci Matko dalmát-szlavon-horvát bán felkeresték az özvegy magyar királynét, és Kottanner Ilona emlékirata szerint a megoldást azzal indokolták: „Kegyelmes asszony, bár tíz éves volna is fia, azt sem fogadnók el urunknak, ha nekünk a törökkel szemben nem állna élünkre (vor gesein). " kz oszmán hatalom elleni segítés volt tehát a fő szempontjuk. Ulászló május 21-én bevonult Budára, július 17-én megkoronáztatta magát Székesfehérvárott, ahol az országos rendek között a budai polgárok egyik irányzata is részt vett fegyveresen és zászlóval. Közben Budáról június 29-én a választók egész köre (60 főpap, báró és előkelő, 53 köznemesi követ) rengeteg pecséttel megerősített oklevélben értesítette a lengyeleket, olyan felsorolással, amit a címzettek megérthettek (prelati, principes, barones, comites, milites, proceres, clientes, cives, totaque communitas regni Hungáriáé). A magyar-lengyel király egy oklevele szerint híveivel szemben csehek és németek perverz konföderációja támasztott akadályt. Ezek a politikai, sőt territoriális csoportosulások egész uralmát kitöltötték. A diadalmas, oszmánellenes hadjáratról visszatérve és a végzetes hadjáratra készülődve mindkét országában nehéz kérdéseket kellett volna elrendeznie, amelyek régóta lappangtak. Magyarországi uralmára továbbra is veszélyt jelentettek a Habsburg-párti nagyurak és zsoldosvezérek. Lengyelországban Miklós ratibori herceg áll viszályban Oleśnicki Zbigniew bíborossal nagy földbirtokokért. Területi vitában állt Kázmér (Litvánia ura) és Boleszláv (Mazóvia ura). Ulászlónak mindezek megoldására már nem volt módja. Ha a politikai valóságban megmaradt, sőt megerősödött az állam oligarchikus vezetése, gyorsan bontakozott ki a rendi alkotmány eszmevilága I. Ulászló magyarországi királysága alatt. 1440. évi koronázása alkalmából fejtegették a hívei, hogy a főpapok, bárók és nemesek „ az egész Magyarország közösségét képviselő" testület, s hogy „ a királyok koronázása mindig az országlakók akaratától függ". így bővült volna ki a főpapok és főurak mellett a hatalmi elit a nemes regnicolákra. 1442-ben latin szövegben az utóbbi típus az ország (Orsagha), 1444-ben a német szövegben (Orsag). Míg tehát a szó a lengyel nyelvbe jutva (orszak) megmaradt eredetibb szűkebb értelmében, mint fejedelmi kíséret, a magyar fogalom éppen a lengyel-magyar király alatt bővült rendi értelemben. így érthető, hogy 1444ben a törvényhozást a kibővült értelemben hangsúlyozta (formám decreti novissime per nos unacum prelatis, baronibus et regnicolis nostris editi). Alatta fejlődött nagy lépéssel a magyar államszimbolika: I. Ulászló magyar pénzén került egymás mellé a vágás (pólya) és a kettős kereszt pajzsba, korona (bár még liliomos nyílt diadém) alá. De modern király is volt:
