Kertészeti Egyetem tanácsülései, 1981

1981. november 3.

-11-Azért értékeljük ezt nagyra, mert a végzés után és az önmegvalósítás alapvető célirányos megfogalmazásánál ezt tartjuk nugyon fontosnak.Annak i3 nagyon örülnek,hogy a képzési cél elsődlegességének meghatározásánál ebből indulnak ki és igy

határozzák meg a tantervet és nem forditva. A képzési cél

»

meghatározásánál alapvetően el kellene különíteni,hogy ki végzett szakközépiskolában és ki végzett gimnáziumban.Valamennyire az oktatásnak alkalmazkodnia kellene ehhez.Más ismeretanyaggal, más tapasztalattal kerülnek ide a Hallgatók,úgy érezzük,hogy a cél ennek a két csoportnak a közelítése lett volna,d.o ez nem tűnik ki az anyagból.

Szerencsésnek tartanák,hogy a hallgatók akár egy évig üzemben dolgoznának úgy, hogy az egyetem részéről valaki részt vegyen ebben a termelőüzemben folyó munkában.Az egésznek az volna a lényege, hogy ne az elméletre épüljön a gyakorlati munka,hanem a gyakorlatban szerzett ismeretekre épitve, a gyakorlatból lehessen elindulni,tanulni,hogy a tanultakat ehhez lehessen kötni és nem a tankönyv bizonyos oldalán megfogalmazottakhoz kötni a t gyakorlati anyagot.

A hallgatók önállóságának fokozásához járulna hozzá és ez az anyagban is rögződik ; a hallgatók feladatterveinek, órán kivüli foglalkoztatásának a fokozása.Ez egy átfogó másféle képzést

I

jelentene.Azt jelenténé,hogy csökkentenénk az óraszámokat, a kötelező óraszámokat.Növelnénk azokat az önálló munkára alapuló gyakorlatok számát, amiben a hallgatók kifejezhetnék tudásukat, szintetizálhatnának,összevethetnék a gyakorlat próbájával.

Az interpellációs kérdésekben is szerepelni fog,hogy a feladattér ve3 rendszerek jórésze nem alkalmazható a gyakorlatban, ezt is közölni kellene ebben a részben. A jelenlegi oktatási rendszerben az oktatók ösztönzése sem megfelelő.