Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1967

1967. december 15.

3 13o nár Sándor1: Somos András: Rédai István: A hármas tevékenység egységén múlik minden. Két Ízben fordult meg a lánykollégiumban, ahol elmondták, hogy velük nem foglal­koznak eléggé.Igénylik a foglalkozást, de nem akármilyet, egyen­rangú félként kell velük tárgyalni. Az oktatói munka elismerése, rangja nincs meg, a kutatásnak na­gyobb a rangja. Ez sajnos tény. Ezen a téren az utóbbi időben tapasztalható csak némi előrehaladás. Az az igény, hogy a hall­gatóknak szintetizáló jelleggel adjunk elő helyes, de azt ta­pasztalta, hogy nem minden hallgató igényli ezt. A javaslatokkal egyetért. Az anyag sokrétű összehasonlításra és a Főiskolán folyó nevelő, szakmai, politikai és kulturális munka színvonalának értékelésére lehetőséget nyújt.Az értékelés és a megállapítások reálisak, tár­gyilagosak. Az oktató és kutató munka összefüggései valóban köz­ponti feladat.Elmélyült kutató munka nélkül nehezen képzelhető el egyetemi színvonalú főiskola. Ebből viszont a? következik, hogy egyik-másik oktató nem végez elegendő oktatómunkát és töb­bet törődik a kutatással. Az anyagban bírálatot kapott két munka­társ nagyon értékes oktatómunkát végez. Filiusz nagyon is elmé- lyülten fo-lalkozik az oktatással, védése óta nem vonja ki magát. Kórodinak igen sokoldalú elfoglaltsága van és éppen most elég komoly feladat a nemesitési fajtafenntartó anyag munkája,amelyet éveken át nem tudtak kellő színvonalon végezni és ez nagyon nagy lekötöttséget jelent. Az értékelésnél figyelembe kell venni azo­kat a tényezőket is, amelyek kívülről nem látszanak. Az ifjúság fejlődésében, érdeklődésében lényeges javulás tapasztalható, a kilengéseket persze különösen figyelni kell. Kát-három évvel ezelőtt országosan vetődött fel az egyetemi hall­gatók eszmei-politikai arculatának értékelése. Egész gazdasági, ideológiai életünk olyan változásokon ment keresztül, ami magá­val hozta, hogy táráadalmunk egyik legaktívabb, legérzékenyebb réteget ezekre éhsen reagált, kiforratlan álláspontokat képvi­selt és emiatt rendellenes jelenségek is mutatkoztak. Most vi­szont azt mondhatjuk, hogy alapjában véve egészséges fejlődés indult meg, olyan fejlődés amelyet érdemes elemezni. Az, hogy az ország életében ezek a kérdések rendeződtek, mindenféle kü­lönösebb behatás nélkül, a hallgatóság is másként viszonyul és sokkal higgadtabb, reálisabb. Az össz-társadalmi behatástól nem választható el a Főiskola fiatalsága sem. Lényegesen megnyugta­tóbb a helyzet, mint néhány á/vei ezelőtt. Kincs szükségünk ar­ra, hogy kategorikusan soroljuk be a hallgatókat. A nevelési fo­lyamatban legösszetettebb az oktató munka. Ezen múlik a legtöbb és mégis ez a legkevésbé megfő ható, a hatás itt érzékelhető nehezen. Van még tennivaló. Igaz, hogy emelkedett a követelmény, de ez önmagában még nem indokolja a tanulmányi eredmények csök­kenését. Az intézmény vezetőinek felelősségét a nevelésben he­lyesen emeli ki a jelntés és ezzel csak egyetérteni lehet. Nem minden tanszéken értelmezik egyöntetűen az oktatás-nevelés együt­tes feladatát.Ha ugyanolyan súlyt kap a nevelés a tanszékek éle­tében, mint az oktatás és kutatás, akkor mindenképpen előbbre tudunk jutni. Az egyes kiemelt oktatókkal kapcsolatban: nem a mun­kából való időszakos kikapcsolódásról van szó, hanem arról, hogy évről-évre kisebb feladatot vállalnak az oktatásból és csak ku­tatni akarnak. A lánykollégiumban valóban vannak problémák és ezekért felelősek vagyunk. Az utóbbi időben megromlott a nevelő­tanári rendszer és senki sem foglalkozik a kollégium belső éle­tével .

Next

/
Thumbnails
Contents