Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1960-1961

1961. április 29.

6 nének. Három ilyen kérdéscsoportot emlit: meg kell határozni, mi a Főiskola képzési célja, ebből kiindulva mit akarunk oktatni, ez határozza meg a tananyag- és oktatási reformot* A képzés célja: a specializáltság felé halad a mezőgazdaság. Kérdés, kell a Főiskolán specializálni vagy nem. Ha specializált szakemberekre van szükség, mi spssis szakosítsunk, vagy adjunk általános mérnököket és utána spadali- zálódjanak. Maga részéről az utóbbihoz csatlakozik, képezzenek általános mérnököket s igy menjenek ki a gyakorlatba. Specializált, minden tekintetben felkészült embereket nem tudunk adni. A kertészetnek másképpen kell számolni a specialistákkal, mint a mezőgazdaságnak. A kertészet specializálódását nagymértékben az' határozza meg, hogy az egyes termények szüreti munkáit hogyan tudjuk gépesit-eni. - Az egyes tárgyak összevonása, megszüntetése a tanszékeken mu- lik. Ezen ne vitatkozzanak most. A mezőgazdasági jog megszüntetése sajtóhiba volt. A méhészet viszont leadható a rovartan keretében. A harmadik kérdés a nappali tagozatos hallgatók levelező oktatása. A hallgatókat Soroksárra helyeznék ki, amint itt az anyagi feltételeket meg tudjuk teremteni. De nem 12 órai munkát végeznének, mert az a minőségi képzés rovására menne. A tantárgyak csoportositásá- val megoldhatónak tartja a lev. oktatást úgy, hogy a hallgatók a VII. és VIII.félévet töltenék kinn; a szaktárgyak általános, élettani vonatkozásait megkapják elméletben, a részletkérdéseket kinn a gyakorlatban. Ez nem egyszerűen gyakorlati munka lenne, kötelező elméleti foglalkozással lenne kiegészítve.Pl. 6 órás munkaidő, 4 óra kötelező tanulás;vagy konzultáció vagy egyéni tanulás, vagy tömörítve elméleti előadás. A hallgatók a gazdasággal lépnének szerződéses viszonyos, természetesen öszötndij nélkül. Az egyes levelező képzés volna a reform forradalmi lépése. Nem akarunk elhamarkodott lépést tenni, kéri tehát»átgondoltan foglaljanak állást ebben a kérdésben.

Szilágyi elvtárs még a Boross elvtárs által felvetett kérdéseket is

soknak tartja. A célkitűzés és a tananyag korszerüsitésében sem tudnak most egyértelmű álláspontra helyezkedni. A Főiskola oktatási reformbizottsága készitsen előterjesztést ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, adják ki hozzászólásra a tanszékeknek s utána hozzák Tanácsülés elé.

Tóth Tibor véleménye szerint már ma le kell rakni annak az oktatásnak az alapjait, ami 2-3 év múlva állandó. Ne legyen mindig átmenet, legalább a csirája legyen meg a stabilitásnak. Egységes oktatási rend keretében, a jövő tje tekintve oldja meg a Főiskola a ma feladatait. Mit értenek technológiai alap alatt? Sajátítson el a hallgató minden a növénnyel kapcsolatos tennivalót? Hogyan kell metszeni s ezt ő mutassa meg a szakmunkásnak? A mi feladatunk nem az, hogy jobban szántsunk, fejjünk, hanem hogy jobban szervezzünk. Bizonyosfoku begyakorlás feltétlenül fontos, de csak olyan fokig, amivel Érinti a szakmunkás tudása megítélhető. Ennyit a főcélról.

Rendkívül fontosnak tartja, hogy a manuális fogásokat, ami a technológiái alapképzéshez hozzátartozik, az egyéves elő- gyakorlaton szerezzék meg a hallgatók. Mondjuk ki, hogy csak előgyakorlatos hallgatókat veszünk fel. /A felvételi vizsgák tapasztalata alapján látja, hogy óriási különbség van az előgyakorlatos és azzal nem rendelkező hallgatójelöltek között./ - Az átfedések kérdésével kapcsolatban megjegyzi, hogy nemcshk átfedés van, de hiányosságok is vannak, sokszor nincs meg az a tárgyi alap, amire építenének.

Ezért nagyon fontos a tárgyak anyagának egyeztetése. Hem