Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1956
1956. június 2.
- 3 munkánkat ol. an lendülettel folytassuk, amire sport nélkül nem lehetnénk képesek. Ez az ok, amiért bátran hangoztatni lehet a megállapítást, amely szerint képességeink ■anri mumát a főiskolai hallgatók szellem munkává terén is csak az fejtheti ki, aki a rendszeresen megújuló felfrissülés jótékony hatásait a maga számára biztosítja, aki a rendszeres testmozgásban, a fizikumát harmonikusan képző sportban tevékenyen részt vesz. Régebben általános volt a nszet, s még egyesek ma is hangoztatják? hogy a teljes értékű tanuló-munkát és a rendszeres, eredményekre vezető sportot összeegyeztetni idő hiányában nem lehet. Á "Szellemi és testi Imlturáért" elnevezésű vándordíj alapításával éppen annak a ténynek akarunk nagy nyilvánosságot és erős nyomaték ot adni, éppen azt akarjuk a közvélemény előtt demonstrálni. hogy a kettős törekvés igenis összeegyeztethető, mert ezt vitathatatlanul elismert eredmények kettősóége bizonyltja. Ha akár az egész világ, vagy akár szükebb hazánk sport- eseményeivel kapcsolatban vizsgálódunk, azt láthatjuk, hogy a kiváló eredményeket elért sportolók között nagyon sokan vannak olyanok, akik főiskolai tanulságokat végeznek, vagy végeztek, s miután tudományos pályán működnek, továbbra is eredményesen tevékenykednek, mind szellemi területen, mind a sportban, Ezt az ideális testben és szellemben egyaránt fejlett, harmonikusan kialakult embertípust tartjuk tökéletesebbnek annál, aki csak egyirányban fejleszti képességeit, A kettős törekvés, a kétféle erőfeszítés összeegyeztethető, sőt kölcsönösen jó hatást gyakorol egymásra, mintegy kiegészíti egymást. Hazánk tudóman; os életében számosán vannak olyanok az élen, akik évtizedek elmélyült szellemi munkája mellett nemcsak egészségük fenntartása érdekében, hanem távolabbi célokra törve, versenyszerűen sportoktak, s ez nem zavarta munkájukat, sőt nyilatkozatuk szerint, nagy munkabírásukat a rendszeres sportolásnak köszönhetik. Az örökös vándordíj alapításával a budapesti Orvostudományi Egyetem példáját követjük. Az Egyetem rektora ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy az orvostudomány a sportot nem mint a versengések eszközét tekinti, hanem annak célját az ember egészségének, szervezetének megerősítésében, megedzéseben látja. A sportban eszközt lát a betegségek elleni küzdelemhez, szövetségest lát az egészséges életért vívott harcban az egyes munkaterületeken mutatkozó ártalmak ellensúlyozására. A sport nevelő és jellem- fejlesztő kihatásaiban jelentős témrező a versenyszellem fejlesztése és erősítése is. Ennek jó kihatásai nem becsülhetők le a munka egyéb területeinek vonatkozásaiban sem, de helytelen egyoldalúság volna, ha főiskolai sportolótok csupán az izmok fejlesztésével, a testi erő* ügyesség fokozására"törekednének és elhanyagolnák szellemük csiszolását, tanulmányaik } szakmai munkájuk odaadó művelését. Amikor öröluael követjük a kezdeményezést az örö ős vándordíj alapításéval, ifjúságunk figyelmét a kétirányú törekvés hasznos voltára kivonjuk felhívni, kifejezésre akarjuk juttatni azon meggyőződésünket, hogy e kettős törekvéssel szolgálhatják legjobban egyéni boldogulásukat, jövőbeli életüket. Tanácsunk örömmel látja azokat a nagy erőfeszítéseket, amelyeket az Országos Testnevelési Bportbizottság fejt ki a sportolók nevelése érdekében, örömmel tesz meg a magarészéről is mindent, hogy a
