Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1955
1955. szeptember 15.
- 4 V . ez teljesen elmarad* Helyes a mezőgazdasági növénytermesztés <$-ik félévre val<5 beosztása Őszi üzemi gyakorlatok esetében, mert a betakarítások is erre az időre esnek, de hogy a hallgatók csak a gyakorlat után részesüljenek elméleti oktatásban, az el sem ‘képzelhető. Bölcs Ítéletet a hallgató akkor tud levonni, ha látja a betervezett munkák végrehajtását, eredményeit s igy a következő esztendőben önálló üzemi tervet készíthet, saját tapasztalatai alapján, értékítéletével. - Ezen túlmenően láthattuk, hogy mennyire megviselte a hallgatókat a vizsga a 8-ik félév végén* Ez a kimerültség a 9-ik félév végén pont akkor jelentkezik majd, amikor diplomatervet kell készíteniük, - sőt még fokozottabb mértékben, hiszen 4 szigorlatuk, 4 kollokviumuk s a diploma- terv munkájuk elkészítése terheli őket. Vájjon a hallgatók rendé 3keznek-e annyi erővel, energiával, hogy mindezeknek a követelményeknek jól, sőt jobban megfeleljenek, mint eddig? - Leghelyesebb lenne 3 félévese gyakorlatot tartami,- koratavasztól késő őszig.- £c\/v\,\^ . í4 ^ Somos Andrási Helyes lenne megvitatni azt, hogy pedagógiai szempontból a megszakított tanulmányi időnek milyen kihatásai vannak, s másrészt, hogy a tanulási többlet mikor előnyösebb? Tamásav István: A gyakorlatok időpontjának megválasztását nemcsak üzemi szempontból kell mérlegelnünk, hanem - mint Somos elvtárs is utalt erre - hogyan tudja a hallgató az eddig ősszegezetteket legjobban értékesíteni, hogyan tud jobban megtanulni termelni.- Alá lehet-e rendelni a pedagógiai szempontot az eredmények elérésének? Hogy mikor kezdődik a tavaszi gyakorlat, az már csak időbeosztás kérdése. Továbbra is tartom a Minisztérium álláspontját. Kovács Aladár» A hallgatókat kellő elméleti felvértezettséggel kell kiboc8átanunk a termelésbe s úgy, hogy bizonyos szemléletéklegyen már a mezőgazdasági termelés szempontjából is, mert a hallgatók mezőgazdasági üzemekbe fognak zömmel kerülni, ahol foglalkoznak többé-kevésbbé kertészeti, szőlészeti, borászati kérdésekkel is. Nagyon kevés azoknak az üzemeknek a száma, ahol mindazt a gyakorlatban láthatná, tapasztalhatná a hallgató, amikről tanul Is és nehéz elképzelni, hogy minden hallgató ilyen üzembe kerüljön. A termelési szervek igen magas Igényeket támasztanak a fiatal, végző hallgatókkal szemben s elvárják, hogy olyan feladatokat tudjanak megoldani, mintia már legalább 2 éves gyakorlatuk lenne. Ilyen szempontból túlzott igényekkel lépünk fel, - amire már Er- dei-Gruz miniszter elvtárs is rámutatott. A főiskoláról kikerülő hallgatók nagy része vezető szakember lesz, főleg mezőgazdasági üzemekbe kerülve minden termelési ággal fogl&lkoznlok kell, nemcsak gyümölcs-, növény-, zöldségtermesztéssel, hanem állattenyésztéssel is, igy nem mondhatjuk, hogy az őszi gyakorlat pl. minden szak részére egyformán megfelelő lenne. Éppen ezért, ha nincs olyan üzem, hogy a mezőgazdasági és kertészeti termelés minden ágát rajta keresztül megismerje a hallgató, egy olyan időpontot kell keresnünk gyakorlat céljára, amely a legmozgalmasabb minden tekintetben és ez pontosan a nyár. Ebben az időben a növénytermesztés és állattenyésztés gyakorlati szempontból olyan nagy feladatokat állit szakembereink elé, ami megmagyarázza, hogy nem véletlen, miért történik a szakembertovábbképzés is tavasszal, - akkor tudja kiadni az üzem az embereit, mert májusban már kezdődik a nagy munka. Ha alávetnénk az üzemi szempontokat a pedagógiai szempontoknak, ez nagy hiba lenne. Az Agráregyetemen, ahol a hall-