Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-02 / 14. szám

HÚSVÉTI GÖRBE TÜKÖR VoL XXXIV. évi.. No. 14. szóm. Irta: LUKACS ERNŐ. VÉNSÉG AZ ÉLETNEK VISSZ­HANGJA, CSAK E TOMPA ! HANGOK NEM BÁNTANAK... ! Petőfi, j ! Az ember életében ügylét- 1 szik elkövetkezik egy időpont, egy kor, melyben mér majd­nem csak a múltjának emlé- ! keiből él és ebből táplálkozik, ! Ebben a cikkemben gyermek- \ korom húsvéti csinytevéseit és ifjúságom néhány olyan em­lékét fogom leimi, melyekre még vissza tudok emlékezni különösen igy husvét táján. Mindazok, amit itt elfogok ! mondani nem jelentik azt, j hogy csak husvétkor voltam pajkos és csinytevő, mert álta­lában nagyon eleven rossz gyerek voltam és jó szüleim­nek bizony sok bosszúságot okoztam. * * * Azt hiszem 6—8 éves kö­lyök lehettem, amikor először hódoltam annak a kedves ha­gyománynak, hogy a fiuk a' lányokat és viszont, szagos vizzel lelocsolják. Ilyenkor a lányos mamáktól a fiuk finom süteményeket és szép piros tojásokat kaptak. Én is nagy­ban készültem hódolni eme szép szokásnak és megakar­tam öntözni a szomszédék kis­lányát, akivel együttesen azt hiszem 15 évesek voltunk. Em­lékszem magam kotyvasztot­tam valamiféle folyadékot — amit szegény néném illatsze­réből 1 o p v a szagositottam meg, hogy jószagu legyen. Nem tudom miféle folyadékkal töltöttem meg a kis üvegecs­­kémet, csak azt tudom, hogy a locsolás után "habcsók" és piros tojás helyett pofonokat kaptam... Az történt ugyanis, hogy az üveg fenekén valami kevés kékitő vagy egyéb szí­nes vacak lehetett, de tény az, hogy a kis hölgy hófehér ruhája szines foltokat kapott, amelyeket nem lehetett lemos­ni éppen úgy, mint az én or­cámról a húsvéti pofonokat. * * * Husvét volt akkor is, mikor vadonatúj zöldposztós vadász­gombos ruhámban a bivaly hátára ültem, mely a tanyán­kon feküdt és a napon sütké­rezett. A szelíd állat egy darabig bivaly türelmével tűrte a szo­katlan lovaglást, helyesebben bivalygást, egyszer azonban felülkerekedett a bivaly öntu­dat, felállott és elindult velem egy nagy pocsolya felé, mely­nek közepén egy nagyot szu­szogott és lefeküdt a sárba, ami a kisebbik baj lett volna, de én még mindég a "nyakán ültem." Hiába volt minden no­szogatásom, nem akarta a jó hűvös 'iszapot az én kedve­mért otthagyni. Ámbár az is lehet, hogy az állatorvos iszap­fürdőt rendelt neki. Végre va­lahogy leugrottam és persze a szemem alig látszott ki a fekete sárból. Amidőn ilyen állapotban haza mentem, sze­gény jó anyám úgy elvert, hogy még most is hálás va­gyok érte... * * * Egy husvét vasárnapján pa­­ríttyáztam be egy ablakunk üvegtábláját, mely után a megvexéstől való félelmemben gyerek ésszel elhatároztam, hogy inkább elbujdosok. El is jutottam a közeli falu határáig, ahol éppen egy vándor cirkusz ütötte fel a sátrát. Éhesen, szomjasan és önfeledten bá­multam a ketrecben lévő vad­állatokat és a kedves kis ponny lovakat, melyeket még ma is nagyon szeretek. A nagy bámulatomból csak ak­kor ocsúdtam fel, amikor jó apám váratlanul nyakoncsi­­pett és haza vitt Ha szegény jó anyám ak­kor ki nem szed a kezei közül, talán még most is porolná a rajtam lévő nadrágomat. Nem annyira a betört ablak üveg bosszantotta, hanem az, hogy engedély nélkül elcsa­varogtam. * * * Nagymagyarország dicsősé­ges fennállásának ezereszten­dős millenáris jubileumát ün­nepelte a magyar nép 1896- ban. Ugyanakkor én is ünne­peltem fennállásomnak tizen­harmadik éves jubileumát. Ezt a két "nevezetes" évfordulót én azzal ünnepeltem meg, hogy felutaztam Pestre. Éle­temben először. Egy teljes esztendeig tartot­tak a káprázatos ünnepségek a székes fővárosban.Leírhatat­lan és felejthetetlen minden akkor élő magyar ember szá­mára ez a csodás esztendő. Jó apám megígérte, ha jól ta­nulok és jól viselem* magam a húsvéti szünetben fel visz Pestre. Nehezemre esett, de mégis valahogy sikerült egy darabig jól viselnem magam. Apám ettől úgy meg volt hat­va, hogy Nagypénteken tény­leg elindult velem Budapestre, ahol tényleg soha el nem fe­lejthető élményekben volt ré­szem, de Budapesten való hat napom csattanója megint egy atyai pofon volt. Életem legelső cigarettáját akartam — ugyanis — elszív­ni és amikor jó atyám -vala­hogy rajtacsipett, jobb keze­met az égő "dráma" cigaret­tával együtt a kabátom zse­bébe dugtam. Igen ám, de a koporsószeghez hasonló Drá­ma valódi drámát idézett elő, amennyiben a zsebem külső oldalán egyszerre csak kidug­ta tüzes fejét ami az én sze­gény fejemnek szemmel látha­tó, kézzel fogható és orral sza­golható árulója lett. Ekkor ken­te le jó apám a hagyományos pofonját ami a többi pofonai­­tól csak abban különbözött, hogy ezt Ősbudavárában kap­tam, ahol éppen a káprázatos tűzijátékban gyönyörködtem. Ettől a nyaklevestől bizony az én szemeim is szikráztak, úgy mint a rakétákból kipat­tanó szikrák... Szerencse, hogy a pesti ven­dégszereplésemnek ez volt a fináléja, amikor a szekerünk rudja már hazafelé állt, mert ahogy én szegény apámat is­mertem, szemrebbenés nélkül félbeszakította volna azokat a felejthetetlenül szép" napokat... Életemnek az volt a legszebb husvét ünnepe, amikor a fele­ségemet eljegyeztem. Eljegy­zésünk ugyanis szintén husvét j vasárnapjára esett. Bizony ak­kor 27 evés koromban más szemmel néztem a világot.. . Szeretném elhitetni magam­mal, hogy az azóta eltelt év­tizedek szép álmok sorozatai voltak. v * * Midőn az ifjú és bohó hús­véti emlékeimen elmélkedem, fájdalmasan érintett az a hir, hogy Óh hazánkban a szolga­­lelkű magyarok a ragyogóan impozáns húsvéti felvonulást betiltották, sőt a húsvéti ün­nepet egyszerűen eltörölték! Viszon a mi Boriskánk ked­ves, finom rádiós csevegése a boldog békebeli husvét ünne­pekről kellemesen hatott rám minthogy szinte visszavará­zsolta azokat a húsvéti sonká­ról és a nagyvilágon sehol nem létező magyar kalácsról, piros tojásról és végül, de nem utolsó sorban a kedves roman­tikus öntözködésekről... Fájdalom kedves Boriskánk, de ugylátszik, hogy mindezek már a soha vissza nem térő múlté... Nehezemre esik, de mégis idézem — mert úgyszólván kikivánkozik belőlem egy szép magyar dal valóban aktuális szakassza: , "Látlak-e még fecskemadár? I Lesz-e tavasz, lesz-e még nyár"? HUNGARI AN-AMERICAN WEEK L Y ÄE2“.*';5,0 TCÄJ Sierke.it«: GERENDAY MIKLÓS 9ffICIAL ORGAN of the Hungarian Societies of Trenton and Vicinity Editori.^ Ld EpubL.hiJ« 0«Im Előfueté.i ér« egy é»re »1.50, Canadéb* és Európába $3.00. —Telephon«: 3-4910. Szerkesztőség ée kiadóhivatal: 27 Hancock Ave.. Trenton. N. | Drótár Mihály fejfájára A trentoni magyarság me­gint szegényebb lett. A Drótár Mihály halálával a kérlelhe­tetlen végzet újra elragadott közülünk egy derék becsüle­tes magyart, aki példás csa­ládi életével és fáradtságot nemismerő szakadatlan tevé­kenységével általános tisztele­tet és megbecsülést szerzett magának. Trenton város magyar ne­gyedét ■ a CHAMBERSBURG-ot nagyon nehéz lesz elképzelni Drótár Mihály nélkül. A South Clinton és Roebling uccai kis sarokház előtt bizony soha nem lehetett elmenni, hogy Drótár Mihályt minden nap és a munka napnak minden órá­jában ott ne látták volna mű­helyében gépei és szerszámai között munkájában elmerülve szorgalmatoskodni. Drótár Mihály minden földi boldogságát családján kívül a munka képezte. Ebben lelte örömét, mert úgy érezte,- hogy csak munkájának gyümölcsé­vel tud szerető Családjának egy tisztes polgári jólétet biz­­tositani. Feleségével 37 esztendeig a legboldogabb házaséletet élt. A viszályt és veszekedést Dróthálók csak hírből ismer­ték. A kifürkészhetetlenség ho­nába elköltözött derék magyar honfitársunk harminc évig so­ha nem lankadó munkásságá­val más vagyont alig szerzett, mint embertársainak tszteletéí és megbecsülését, ami az én szememben minden vagyon­nál többet ér. Legfőbb igyekezetét gyerme­keinek tisztességben és becsü­letben való felnevelése képez­te. Ezen törekvését valóban siker koronázta, mert két ki­váló gyermek maradt utána, akik betegsége egész tartama alatt mélységes rajongással vették körül apjukat és az édesanyjukkal együtt önfelál­dozó szeretettel gondozták és ápolták. Mellékesen megemlí­tem, hogy Mrs. Dróthár az én szükebb szülő hazámból "Bi­har országból" vándorolt ki ezért sok közös témánk akadt és szívesen el-el tanyázgattam a Dróthárók portáján, öröm­mel hallgattam Mrs. Dróthár fülemnek mindég kedvesen hangzó igazi bihari tájszólá­sát, miközben a fáradhatatlan "mester" kicsi műhelyében vi­dáman kalapálgatott. A vi­dámságához és munkakedvé­hez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy szerető hit­vese a kis műhelyét télen-nyá­­ron élő virágokkal díszítette fel - - -Dróthár Mihálynak adjon a Gondviselés csendes nyugo­dalmat, az itt hagyott kedves családjának pedig nyújtson a jövőben annyi örömet, hogy a múlt keserveit könnyebben tudják elviselni... Dróthár Mihály Isten veled. Lukács Ernő. Kiüöiös tilda a szenvedések utján. Irta: BÉKY ZOLTÁN, ESPERES. Bus kirándulás Washingtonba. A Szt. Miklós 'Magyar Gör. Katii. Egyház kebelében mű­ködő Altáregylet asszonyai 2 napos autó bus kirándulást veettek tervbe, még pedig áp­rilis 18-án és 19-én Washing­ton, D. C.-be, az ország fővá­rosába, hol ilyenkor a mese szép Cherry Blossom nyillik, mely olyan nagy érdeklődést vált ki, hogy az ország leg­messzebb fekvő államaiból is jönnek ennek megtekintésére. Tervbe van véve, hogy a sok sok érdekességen és látvá­nyosságon kívül még George Washington otthonát is felke­resik, Mount Vernon, Virginia államban a gyönyörűséges Potomac folyó partján. Még van néhány üres hely, kiket érdekel e kirándulás, lépjen érintkezésbe Kovács Jánosné­­val, 230 Hewitt Sí., Trenton, N. J., telefon: 5-4289. Szentföldi utunk egyik meg­ható jelente elevenedik meg előttem, amikor ezekben a böjti, nagyheti napokban lé­lekben ismét végig járom azo­kat a helyeket a Szén város­ban, ahol a Megváltó élt, járt, szenvedett és meghalt miéret­tünk. Egy napon különös lelki meghatottsággal indultunk el, hogy végig menjünk a Via Dolorosán, a szenvedések di­csőséges utján, amelynek min­den rögét és kövét vérével és verejtékével hullatott be az érettünk szenvedő és kereszt­je alatt leroskadt Idvezitő. A Via Dolorosa a Pretoriáimnál kezdődik és a Golgothán vég­ződik. Mindössze néhány száz parányi ut. Kőházak és pin­celakások között 'egy keskeny, szennyes utca. Képzeletemben a Via Dolorosa mindig úgy ólt, mint egy széles, tágas, di­csőséges ut, mely a szenvedé­seken, gyűlöleten, emberi go­noszságokon, bűnön halálon túl visz egyenesen az életre... 'Ehelyett egy koskeny, szeny­­nyes utcát találtunk, amely­hez hasonló a Szent Város­ban, az arab oldalon annyi sok van tele a szegénység és emberi nyomor leírhatatlan képével. Koldusok, bénák, csonkák, betegek, leprások az utca két oldalán. Sebüket le­gyek ezrei lepik be. Ruhátlan gyermekek százai rohanják meg a látogatót és sírva kö­nyörögnek a Baksisér... Ezeket ; A Szent István Egyház arany jubileuma Nagy a mozgolódás a Szent István Római Katholikus Egy­ház kebelében, mivel 1953 május 31-én fogják megünne­pelni az egyházközség 50 éves fennállását olyan pompával, mely teljesen egyedülálló lesz a trentoni magyar kolónia éle­tében. Az egyházközség aranyjübi­­leuma érdekében máris nagy­ban készülődik az a hatalmas bizottság, melyet Főtiszt. Kiss Gyula és káplánja Rev. Ni­cholas C. Murphy hivtak egy­be. Jövő heti lapszámunkban bővebben foglalkozunk ezzel az ünnepéllyel. először arab rendőrök próbál­ták pince lakásaikba bezavar­ni és megtiltották, hogy le­fényképezzük őket. Először a Preatoriumot tekin­tettük meg. Az épületet, vala­mint az utcákat is Jeruzsálem többszöri földig rombolása után eredeti formájukban pró­bálták rekonstruálni, újjáépí­teni. A fényes Imperial Court helyén hatalmas épület áll. Benne a Judgement Hall cdli­­tólag ugyanazokkal a már­vány oszlopokkal, körevetek­kel, mint az eredeti. Középen Pilátus trónszákével. Itt folyt le a történelem legnagyobb és legszégyenletesebb pere. Itt állt ezen a helyen, mely egy márvány lappal van mgj elölve, megkötözött kézzel az Isten Ember. A szivünk he­vesen ver, a vérünk lüktet... Az idő, a végtelen távolság eltűnik ■.. Úgy érezzük soha ilyen közel nem voltunk Hoz­zá. A hatalmas terem megte­lik. Gyűlölettel eltorzult arcok, feszítsd meg kiáltások. .. Mint­ha nem lenne kétezer© eszten­dő közöttünk... Világosan lát­juk, amint az ideges Pilátus felemeli a kezét, halljuk a vá­dat: "Te vagy ó a zsidók ki­rálya? Néma csend lesz... a szivünk verése eláll... amint megcsendül az Idvezitő szolid szava.. . "Az én országom nem a világból való..." Aki igazságból való hallgat az én szómra..." "Mi hát az igazság?" "Az, hogy meg is­merjétek az igaz Istent, aki engemet küldött-.." Jön a hír­nök egy cédulát nyújt át Pi­látus feleségétől Claudiától. Pilátus sápadt arccal olvassa: "Óvakodj ennek az igaz em­bernek a vérétől." Pilátus ver­gődik, tusakodik, megvan győ­ződve a Jézus ártatlanságáról s minden erejét összeszedve vágja oda a gyűlölködő tö­megnek: "Én ebben az ember­ben semmi hibát nem találok." "Nem vagy akkor Cézárnak a barátja" ordítja egy a vád­lók közül. "Aki magát király­nak mondja, az a császár el­len beszél." "Nincs más ki­rályunk, csak Cézár." A gyá­va Pilátus megtörik. Megmos­sa kezét: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek© a várétól." Kimondja a legrette­(Folytatása az 5-ik oldalon) Gyönyörű szórakoztató szinelöadás a St. Stephen’s Oath. Club rendezésében A próbákból ítélve az idei előadás minden ed­digit felül fogja múlni. — Az érdeklődés egyre fokozódik. — Szerezze be jegyeit még ma. John Tóth Member of Cast George M. Pregg Member of Cast Nagy a sürgés-forgás a Szent István hitköz­ség kebelében működő Catholic Club sszinda­­rabjával kapcsolatban, hol nagyban folynak a próbák és kitűnő a gárda, valamint a szerep­­osztás. A múlt hét egyik estéjén belopoóztunk a terembe és éber figyelemmel kisértük a darab minden mozzanatát. Meg voltunk lepve, midőn egyik tehetség a másikat váltotta fel, s egész biztosak vagyunk, hotfy az idei előadások min­den tekintetben felül fogják múlni az elmúlt évek legpompásabb darabjait is. A darab rendezője a kiforrott nagystílű veterán, William B. Wharton, aki művészi ízlé­sén kívül még nagy-nagy népszerűségének kö­szönheti, hogy soha nincs tétlenül; állandóan foglalkoztatják, s egyik sikerét a másik után aratja. De ebben a sikerben részesülni fognak a St. Stephen’s Catholic Club minden egyes szereplője is, kik április 24-én, 25-én, 26-án, péntek, szombat, vasárnap fogják sikerre vin­ni a “COLLEGE BREVITIES” cimü remek, szórakoztató darabot a Szent István iskola dísztermében. Április 24-én és 25-én az előadás este 8:15- kor fog kezdődni, mig április 26-án, vasárnap délután 2:30-kor fog felgördülni a függöny. — Jegyek mindhárom napra előre beszerezhetők a Cath. Club tagságától, valamint az szerep­lőktől. Jegy ára csupán 75 cent. A Szűz Mária Női Egylet bingoja április 16-án A Szűz Mária Női Egylet április 16-án, csütörtök este bingot rendez a Szent István iskola alsó termében. A bingo este fél 9 órakor fogja kezde­tét venni, mely alkalomból Kovács Jánosné lesz a hostess Bara Ferencné pedig a rende­zőbizottság elnöknője. A bizott­ság többi tagjai: Kovács Jó­zsefné, Piszéi Balázsné, Ha­­nusi Gusztávné, Pápai And­­rásné, Balog Istvánná, Tészla Antalné, Gyetván Ferencné, Yucsó Györgyné, Breitenbach Józsefné, Tóth Istvánná, No­­vekmec Jánosné, Csetneky Já­nosné, Preg Györgyné, Jónás Józsefné, Majoros Andrásné, Tilger Jánosné és Francsák Albertné. Szeretettel kérjük a Szűz Má­ria Női Egylet ösztagságát, általában a szórakozni vágyó közönséget, hogy készüljenek az április 16-iki iringóra, mely az edőrelátások szerint is szép sikerűnek ígérkezik. Jó és nemes célra megy a haszon, tehát készüljön min­denki, aki szeret elszórakozni. A viszontlátásra április 16-án a Szent István iskolában. Francsák Albertné. Tavaszi bál ápr. 11-én a Magyar Otthonban A Magyar Otthon Igazgató­ságának Női Bizottsága ápri­lis 11-én, szombat este nagy­szabásúnak ígérkező tavaszi bált rendez a Magyar Otthon dísztermében, melyre ezúton is meghívja a szórakozni vá­gyó közönséget. — Az agilis rendező bizottság nagy gondot fordít arra, hogy ez a tavaszi muri mindenki igényét kielé-­­gitse. Kára-Németh Testvérek zenekara fogja szórakoztatni a közönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents