Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)

Azután karingben előre ment a spirituális úr. Fogta a gyertyagyujtogatót és meggyújtotta az örökmécsest. Máskor a szacellánus végzi, de most a spirituális, mert így illőbb, szebb, szimbolíkusabb. Tüzet hozott az oltárról — ez az ő igazi múnusa — s elvitte a vérszínű örökmécseshez és lángralobbantotta. Égj és lobogj is te kis mécses örökre, szeretetünk és imádatunk soha el nem múló szimbólumaként!

Talán ránk mért rendes kereszt, talán a Gondviselés küzdelmes jövőre készít elő bennünket a feltűnően sűrű halál esetekkel és szerencsétlenségekkel, melyek a kispaptestvérek családjában történtek az év folyamán. Sok temetésen voltunk az idén, sokszor kellett részvéttel könnyítenünk egymás fájdalmán. Mást nem akarhatunk, mint amit Isten akar, így hát csak imádkoztunk és ismételgettük az egyik lelkigyakorlat mottóját: „Sis benedictus."

December 4. Szónoki verseny. ,,A csirke kibújik a tojásból és mindjárt szalad; a sas a sziklák ormain kikel, utána sokáig gubbaszt, de aztán repül" — mondotta a bírálóul felkért Tóth Kálmán nyug. polg. ísk. igazgató a verseny előtt. Ez a példa kedves dicséret a haladóknak és biztatás a kezdőknek.

Örömmel hallgattuk a magyar szó avatott mesterét. Nagyon sokat tanultunk tőle. Különösen az egyéni előadás módot illetőleg. A tömeget ugyanis az egyéni fogja meg leginkább. Hanghordozásávai pedig bemutatta a másolt szónoki tónus tipikus és unalmas grafikonját. A versenyzőket Nagyságos és Főtísztelendő Rektor Úr jutalmazta. Eredményét alább hozzuk a pályázatoknál.

December 8. Mikulás-esténk hangulatos volt, mint mindig. „Lőrinc katona" c. monológ vezette be a műsort. Nagy sikert aratott, pedig hát az előadó vajmi keveset mondott a reá bízott szövegből. Inkább személyes, minden képzeletet meghaladó beszélőképességére hagyatkozva szórakoztatta a már úgyis nevetésre disponált közönséget. Utána egy bűvész előadásnak adózott nagy tapssal a kispapság. A képhíradó rendesen elmaradhatatlan száma a mikulásesti műsornak. Ezen aztán vászonra kerül mindaz, amit csak a rajzoló művészet tud remek karikatúra formájában tökéletesen érzékeltetni a szemináriumi életből. Utoljára jött be a Mikulás. Mindenkinek jutott valami kis jellemző apróság, amit vers kíséretében adott át Mikulás Apó. Versek érdekében munkába állott a szeminárium minden épkézláb költője s a gazdag anyagot rögtönzéssel még maga a Mikulás toldotta végkimerülésig hosszúvá, aki különben civilben két inkompatíbilis tisztség harmonikus birtokosa. (Sacellanus és boltos egy személyben.)

26