Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)
A kép baloldalán a gyermek Szent Márton alakja látható, amint a régi római út kövein lépdel, könyvvel a kezében. A háttérben ott van mögötte a régi alapjaiban most feltárt Szent Quirinus bazilika körvonala. Alatta van a jelenet, amint az ifjú Márton megkereszteli édesanyját. Középütt lent Szent Márton püspökké választását szemlélhetjük. Ott áll a Szent hívei körében, előtte ludak járnak, amelyek a monda szerint a püspökkéválasztás elől elrejtőző Szent búvóhelyét gágogásukkal elárulták. E jelenet felett kisebb figurákkal a Szent csodáinak egyike tűnik fel: a keresztség nélkül elhúnyt hittanuló feltámasztása. A kompozíció jobb szélén sötét drapériával bevont ravatalon fekszik a halott Szent Márton hívei körében. A sötét színben tartott architektúra fölött angyalok jelennek meg a felhőben, kezükben a ,Mane nobiscum“ felírású táblával. A kép kezdőakkordjául a balszélen egy áj tatosságba merült nőalak, záróakkordjául pedig a jobbszélen a katafalk előtt a történetíró (Sulpicius Severus) ül, aki végigtekint a Szent egész életén és jegyzi a történetét. A kép művészeti ismertetését az arra legílletékesebb személytől, a freskók országos nevű alkotójától, Kontuly Béla festőművésztől halljuk a továbbiakban, melyet kérésünkre adott: ,,Az első dolog, amit meg kell jegyezni az, hogy mind a két kompozíciónak szintémája a zöldesszürke és a rózsaszín. A színek úgy vannak elhelyezve, hogy ennek a két színnek egymásra hatása domináljon főképen. Annál a képnél, amelyik az oltárkép szerepét fogja a kápolnában betölteni, a színtéma világosan látható a középen elhelyezett hat élénk rózsaszínű figurán. A másik dolog, amit meg kell jegyeznem, az, hogy egy modern épületben az architektonikus szerkezet — jelen esetben a vasbeton födém —■ bizonyos dolgokat diktált a kép megkomponálásánál, és e szerint csakis egyféle módon lehetett a kompozíciót úgy elkészíteni, hogy az szerves része legyen az egész épületnek; vagyis azokat a vízszinteseket, amelyeket a vasbeton gerendák diktálnak felbontani, de értelmesen a kompozícióban is hangsúlyozni. Ez történt meg az oltárkép megkomponálásánál. Természetesen csupán vízszintesekből és függőlegesekből egy kompozíciót megoldani mechanikus és száraz dolog volna és erre segítenek azok a művészeti eszközök, amelyek a két iránynak a fölbontását szolgálják; mint pl. egy-egy drapériának a kilengése, egy sugárzásnak az iránya és általában a sötétekkel és világosokkal való operálás. Az oltárkép témáját készen kaptam dr, Pápai János spirituális úrtól: Krisztus királyságát kellett a mennyei seregek élén kidomborítanom. A kompozíció megalkotásánál az volt a vezérgondolatom, hogy művem egy szeminárium oltárképéül szolgál, tehát olyan helyre 14
