Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

mint a májusi harmat, mikor a tavaszi hajnalban az égből hull alá. Egyformán adja fehér vadvirágra, kicsi és nagy fűre, pirosló bimbóra azt, amit adhat: az ég áldását, a tavaszi élet harmatát. így fogja adni mindnyájukra bő kegyelme harmatát égi Atyánk. Mi pedig kérjük az isteni Főpapot, hogy távozó újmiséseinket gondviselő kezével kísérje, Árassza el őket kegyelmei árjával, hogy az élet mezején, amikor a hit harcát harcolják, úgy maguknak, mint minél több léleknek megszerezhessék az örök életet!

A kispapegység eszméjéből kifolyólag a legnagyobb örömmel, készséggel és szeretettel teszünk eleget a veszprémi kispaptestvérek körlevélben közölt kérésének. Máj. 16—24-ig a litániákat engesztelésül hazánkért ajánljuk fel Nagyasszonyunknak. Főtisztelendő Spirituális Urunk meleg szeretettel karolta fel az ügyet. Mindannyiunk kezében ott van már Szentséges Atyánknak felajánló imája a Szent Szűz Szeplőtelen Szívéhez, hogy máj. 24-én, a Keresztények Segítsége ünnepén az egyetemes magyar kispapság jelenlétébe képzelvén magunkat, megtegyük felajánlásunkat a Szeplőtelen Szív Asszonyának. Hisszük, hogy ez is egy tégla a kispapok lelki eggyéforradásához.

Az Üdvözítő is „telve Szentlélekkel“ (Luk. 4, 1.) kezdette megváltói működését. Ez volt a felszerelése a nagy feladathoz. A tökéletes műremek szigorú törvényszerűségen alapszik. A munkás azonban nem látja át mindig a terveket. Mi Istennek vagyunk munkatársai. Ha jelenleg nem is látjuk művének titkait, nem baj; a mi feladatunk az, hogy minden követ és téglát a kellő helyre tegyünk le és akkor az építés rendben halad a nagy befejezés felé.

Dante világirodalmi remekművében, a Divina Comediában írja, hogy életének delén tévutakon járva, egy sötét erdőbe jutott. Félelemteljes éjszakában, hosszú barangolás után egy hegy lábához ért. Orma a felkelő nap bíborában fürdött. Lelkében a megmenekülés öröme viaskodott a kiállott félelemmel. Mi is a hegy lábához értünk. Még nem vagyunk fenn a csúcson, de már látjuk az ormot. Lelkesedéssel megyünk tovább eszményünk útján, amíg valóra nem válik a próféta szava: „Elárasztom a papok lelkét kövérséggel; és az én népem eltelik javaimmal." (Jer. 31, 14.)

Felsődiósi Gyula III. é.

40